2010. június 11., péntek

Szerepjáték

– Győztünk! – szaladt be egy sötét öltönyös kölyök. Dermedt csend követte a bejelentést. „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk” – idézte Mikes Kelement a bajsza alatt az asztalt körülülök egyike.
– Mit fogunk most csinálni, főnök? – kérdezte az alvezér halkan. Nem kapott választ.
A kölyök nem bírta tovább:
– Hát megvalósítjuk a terveinket! Most semmi nem áll utunkba! Ez a bizalom minden nehézségen túlsegít! Hiszen...
– Eh, elhallgass! – intett a főnök. – Minden, amit eddig mondtunk, nettó baromság, ti is tudjátok – folytatta. Arcán szokatlanul fénylett az izzadtság.
– De valamit azért csinálni kell – felelte az alvezér.
– Hát valamit majd csinálunk. Van még időnk, nem? – replikázott ingerülten a főnök.
Egy titkár lépett be. – Elnök úr, telefonhoz hívják. Brüsszelből.
Az elnök elsápadt, de igyekezett határozott arccal felállni.
– Legfeljebb majd elmondják ők, hogy mi mit tegyünk – mondta.
– Na, ja – bólintott az alvezér. Ebben maradtak.