2010. június 9., szerda

Közösségi média a zeniten túl

Tetszetős elméletet vázol Váraljay Gábor a blogján, Csepeli Györggyel is megtámogatva, ám néhány kételyét becsületesen zárójelbe téve. Jómagam azonban nem gondolom, hogy a generációs út megfordult volna: az idősek ma is többet tudnak, mint a fiatalok, érdemes tudásukra támaszkodni.


A közösség egy megöregedett tagja az írásbeliség előtt a törzs emlékezete lehetett (nyilván ezért gondoskodtak róla, ahelyett, hogy a sorsára hagyják). A Gutenberg-galaxisban az élmény és a megélt tapasztalat lett az, amellyel az idősebbek többek lehettek. Bár Marquez azt mondja, élményeket és tapasztalásokat, azaz magát az életet keressük az olvasásunkban, ahhoz, hogy valóban plasztikus legyen ez az élmény, minimum Marqueznek kell lenni a szerzőnek. A könyvek – ahogy Eco regényében a Borgesről mintázott szerzetes kifejti – a jelenkor felé haladva az időben egyre inkább más könyvekről szólnak, mint az úgynevezett valóságról.


A szüntelen technikai fejlődés kétségtelen, nem kérdés, hogy folyamatos lépéshátrányban van az emberiség egy jelentős része, ami az információt illeti, de az információ – bár birtoklása felmérhetetlen előny – nem minden. Az információkat a tapasztalat, az átélt valóság hitelesíti, szervezi rendszerbe. Idősebb társainktól a világ komplexitását, az emberi helyzetek optimális megoldását tanulhatjuk meg ma is. Talán kínos ezt leírni, de a közösségi média, a blog, az internet sok mindent hozzáadhat az élethez, de nem ad valódi élményt, valódi társat, valódi tapasztalatot. Zörej, amelyben számtalan érdekes, hasznos, anyagilag is izgalmas tény van, de nem az élet. Az valahol máshol van.


Zárógondolat: azzal, hogy a marketing leírta az ötvenes, hatvanas korosztályt, véleményem szerint hatalmas bakit követett el: ezek a beért, sokszor sikeres, utódaikat már biztos helyen tudó emberek hajlandóak igen drága termékekért is pénzt adni. Nyilvánvaló, hogy nem impulzív vásárlók (hiszen emlékeznek arra, hogy nem is olyan régen cipőt, öltönyt és táskát emberöltönyi időre vásároltak, nem egy szezonra), de ettől még a fogyasztói társadalom szerves részei. Van helyük a nap alatt, ahogy van helyük a világhálón és a közösségi médiában is.