A főszerkesztővel lezajlott mai, egyébként baráti hangvételű levelezés után a mai nappal elköszönök a Sztereotól. Ezt a munkát ebben a formában nem tudom, s nem is kívánom tovább folytatni: a júniusi lapszámot már nem fogom átnézni.
Együttműködésünk nem kezdődött túl jól, hiszen mástól tudtam meg a váltáskor, hogy a kiadó nem kíván velem dolgozni (bár vele személyesen a mai napig nem találkoztunk, de ez nyilván az én hibám is), aztán kiderült, mégiscsak kíván. A munka feltételeit korrektül közölte, ezeknek igyekeztem megfelelni – az én hibámból a lap nem csúszott. Hozzáteszem, a teljes, nyomdakész Sztereot az elmúlt időszakban egyetlen egyszer sem láttam, ezért a teljes lapért soha nem tudtam felelősséget vállalni. Azokat a részleteket, amelyek eljutottak hozzám, a magam esze szerint, becsületesen korrektúráztam. A főszerkesztőtől kapott mai információk szerint ez a munka sosem érte el az a minőségi szintet, amelyért honorárium járt volna. Belenyugszom ebbe a döntésbe, bár furcsállom tíz év újságírói, szakmai tapasztalat, egy blogversenyt megnyert blog és egy önállóan kiadott, tudományos igényű könyv birtokában. De csodálkozásom pillanatnyi, hiszen készséggel elismerem, hogy vannak szép számmal, akik nálam jobbak. Bízom benne, ezek az általam nem ismert, tehetséges fiatalok elvégzik majd a munkámat, és megérdemlik a korrektori honoráriumot is.Tisztelettel kérem ez úton a főszerkesztőt, hogy nevem távolítsa el a Sztereo impresszumából. A szerkesztőségnek további jó munkát, sikeres lapszámokat kívánok. Tisztelettel:Sarnyai Tibor