– Pista, van nekünk merev lemezünk? – kérdezte az asszony, miután kihalászott egy színes prospektust a sárból.
– Már semmink sincs – felelte rezignáltan a férfi, majd feljebb húzta a nadrágszárát, hogy ne érjen bele a vízbe.
– Tudhattam volna: bármi is az, ami merev, ahhoz neked nem lehet közöd – kuncogott a nő.
– Mit akarsz, asszony? – mordult a férfi.
– Ez itten azt írja: ingyenes adatmentés vállalnak merevlemezről az árvízkárosultaknak. Jelentkezni kéne.
– Minek?
– Mer’ ingyé van. Jó lesz az valamire. Hát adatunk az csak van, nem?
A férfi megvakarta a fejét.
– Anyám neve, születési év…, ja, asszony, csak mondasz te valamit. De mit kell azon menteni?
– Nem tudom, de az biztos, néhány jó merev lemez kelleni fog az új gunyhóhoz.
– Szentigaz.
– Azt is írja itten, hogy utánanéznek, tényleg az árvíz rontotta-e el a merev lemezt. Meg, hogy ne fújjuk hajszárítóval. Te, Pista, van nekünk hajszárítónk?
– Egyszer Hajdúszoboszlón az uszodában már láttam olyat, nagy vörös fénye volt. Nem is értem, ki lenne olyan bolond, hogy a lemezt azzal fújkálja.
– No, akkor jelentkezünk merev lemezért?
– Mindenképpen. Kár, hogy a kispostát is épp tegnap vitte el a víz…
