2011. március 30., szerda

Steve Jobs igazáról

Kolléganő nemrégiben SE Xperiát vásárolt, mert ingázásai alatt szívesen megnézné, mi a kotta a farmjával (farmerama.com). Fogalom nélkül érkezett az ún. okostelefonok világába, az egyetlen cél csak a játék volt. Az Android azon verziója, amely a telefonon alapban volt, nem képes megjeleníteni a Flash-tartalmakat – pedig ez a játék nélkülözhetetlen feltétele. Éppen ezért egy szép napon megjelent az informatika ajtajában: tegyenek a telefonnal a srácok valamit, hogy játszhasson. A megoldás természetesen a rootolás, és a legújabb verzió felpakolása volt.
A felhasználó nagy átlagban – lett légyen bármilyen telefonja – nem akar, nem mer belenyúlni a telefon működésébe. Nem olvasgat blogokat, fórumokat, nem piszkálja a szoftvert, nem akar mérnök lenni, de még csak wannabe telefonszakértő sem. Használni akarja a készülékét, és megbízik a gyártóban, hogy olyan telefont rak össze, amely működik. Ha nem, váltani fog – pláne, ha a munkahelyén nem érhető el egy olyan társaság, amelynek szenvedélye az elektronikai eszközök buzerálása. Nem érdekli a számítási potenciál, és azok az ígéretek, hogy ideális esetben mi mindent tud egy telefon – csak a valóság érdekli. Bekapcsolja a készüléket, és vagy működik, amit akar, vagy nem. A felhasználók nagy részét a filmek, és nem a fájlok érdeklik.
Más kérdés persze, hogy iPhone-on egyáltalán nem lenne esélye, hogy megnézze a farmját – hiszen arra egyáltalán nem elérhető a Flash.

 

2011. március 28., hétfő

Deutsch Tamás a Twitteren – közérthetően

Nagyi, van az interneten, tudod, a számítógépen, ahol az Indexet olvasod, és levelezel Juci nénivel, aki Melbourne-ben él, szóval ott van egy weboldal, ahol mindenki, aki belép, felírhat egy rövid üzenetet másoknak. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy nagy nyilvános üzenőfalat. Letépsz egy darab papírt, ráírsz valamit gyorsan, és kitűzöd a falra. Írhatsz a papírodra egy nevet is, akkor az, akinek a nevét felírtad, tudni fogja, hogy neki üzentél. De elolvashatod bárki más üzenetét is, hiszen minden kint van a falon.
Erre az üzenőfalra, amely ugyanúgy olvasható, mint az Index, erre írogat mostanában Deutsch Tamás. Dehogynem tudod, ki az, a hosszúhajú gyerek, akinek a Viktor saját minisztériumot csinált ’98-ban. Meg aki az alsóneműjével azonos ritmusban váltotta a feleségeit. Az, az, aki kidobott egy rahedli pénzt a stadionok új kapuira.
Hogy mi ebben a szenzáció? Egyrészt, hogy ezen az üzenőfalon ő is olyan lett, mint bármelyikünk, mint egy ember. Ugyanakkora papírra írhat, mint bárki, ugyanúgy lehet zseniális, alpári, vagy ostoba, ahogy bárki. Teljesen egyenlőek az esélyek. Láthatóan önmagát adja, nincs neki segítője, mondja, ami eszébe jut. Aztán, tudod, Nagyi, bolond lyukból bolond szél fúj. Ezen röhögünk manapság. Holnap meg majd máson…

Felőlem máris beveheti OV a mérget

2014-ben pedig nemhogy kevesebb, hanem több pénz lesz az emberek zsebében, „ezt a kérdést le is zárhatjuk, erre mérget is vehet, ha úgy tetszik. Nem tudom, ez garancia-e az ön szemében, mondhatnám úgy is, hogy mérget is vehetünk” – viccelődött.

Viccelődünk, viccelődünk…

2011. március 25., péntek

2011. március 23., szerda

A Nagy iPades Fülkealkotmány

Kalauz: Jó napot, a jegyeket kérném. Nem unatkoznak, ugye?
: Nem, én belefeledkeztem az új Stephen Kingbe. A kisfiam...
Kisfiú: Én meg tökjól játszom anya mobilján. Dzoooing!
Idős hölgy: Engem órákig elszórakoztat a Sudoku rejtvényújságom. Hát maga, fiatalember?
Szájer József: Én Magyarország leendő alkotmányát írom az iPademen. Az előbb, a kanyarnál vettem ki belőle a köztársaságot.
Kisfiú: Ne bassz.
: Tééényleg? Fiacskám, hagyd békén a bácsi laptopját vagy mijét... hoppá. Bocs, hogy megnyomta a gombot.
Szájer József: Semmi gond. Te most kiiktattad az Alkotmánybíróságot, öcskös. Visszarakjam?

Ez a zseniális duma! :)))))

A cégek megosztják történeteiket – Google Apps

Google
A világ információinak hozzáférési pontja és rendszerezője
Technology, Észak-Amerika"Meg akartuk mutatni, hogy annyira bízunk a termékünkben, hogy a saját cégünk működtetéséhez is azt használjuk. A Google Alkalmazások belső használatával igazolhatjuk azokat a követelményeket, amelyeket a Google támaszt az üzleti felhasználókkal szemben. Ez a módszer arra is jó, hogy a terméket a legkülönbözőbb méretű ügyfelek igényeinek megfelelően fejlesszük, mivel a Google mérnökei által bevezetett új szolgáltatások minden felhasználó számára hasznosak lesznek."Douglas Merrill - volt informatikai igazgató és a mérnöki munkáért felelős alelnök

A világ hozzáférési pontja… :) volt(!) informatikai igazgató… :) – hát nem bájos? :)

2011. március 21., hétfő

Reputációreparálás

Avagy egyszerűbben: online bocsánatkérés. És némi magyarázat.

Ma délután nem a legmegfelelőbb módját választottam a véleménynyilvánításnak, s ez elég nagy baj. Nem volt bennem rossz szándék, de ez mindegy: bűnös, aki felebarátja arcába kergeti a vért.
Bármi, amihez kicsit is értek, nehezen éri el, hogy rámondjam: jó. Oké, egészen őszinte leszek: kínosan kritikus tudok lenni. Cinikus egykedvűséggel figyelem a dolgokat, ügyeket, amelyhez úgy érzem, közöm van. De ugyanez a cinikus egykedvűség van bennem, ha a magam munkáiról van szó: így jól bírom, és szeretem is a kritikát. És ritkán jut eszembe, mások ezt máshogyan élik meg.
Ez pedig baj, és újra megéltem, nem szabad így beszélni. Mónika, kérlek, ne haragudj!

Kábelháború?

Történt egyszer, hogy a Demokrata című folyóirat levelet küldött a Westelnek, hogy az legyen szíves támogatni a folyóiratot. A távközlési cég megköszönte a lehetőséget, de nem kívánt hirdetni a lapban. Bencsik András főszerkesztő a következő számban általános bojkottra szólította fel a folyóirat olvasóit a cég ellen. A Magyar Narancs kérdésére a Westel kicsit később azt állította, nem vette észre, hogy bárki e felhívás hatására lemondta volna előfizetését. Viszont Bencsik vezércikke nyomán a Westel székhelye elé tüntetést szervezett a Latinovits Zoltán Polgári Kör. A színész örökösei ekkor értesültek arról, hogy egy politikai szervezet bitorolja Latinovits nevét, amelyhez nem kértek engedélyt. A polgári körnek ezért nevet kellett változtatnia.
Megismétlődik a történet – ezúttal az UPC ellen?

2011. március 19., szombat

TGM: Ez volt a rend ezer évig

A mostani hatalmi berendezkedés a csalódás, a kiábrándulás, a rezignáció és az apátia fanyar gyümölcse.
via nol.hu

A heti TGM ütősre sikeredett.

Ha nem akarod, hogy hazudjanak neked, ne kérdezz

Két kislány, egy fiú és az anyjuk. Utaznak, valószínűleg messzebbre. Lassan cihelődnek el a buszon. A legkisebb anyja ölébe, előtte ül a fia, ő előtte meg a legnagyobb lány. Táskák, zsákok, kabátok mindenfelé. Utóbbiak a kisfiú székére kerülnek párnaszerűen.
Anyuka leteszi a hátizsákot, mielőtt leül, a nagylány is. Hiszen így praktikus. A kisfiú elfelejti, beletolja a kabáthalomba, amelyen ül.
– Dőlj hátra nyugodtan a kabátokra – kommandírozza az anyja. Látni nem látja a kabáthalom miatt a gyereket. Zavarja is. 
– Levetted a táskád? – kérdi kisvártatva.
Odapillantok, a gyereken mozdulatlan a táska. Láthatóan szöget üt a fejébe a gondolat: kényelmesebb lenne nélküle. De nem tesz semmit, és néhány másodperc múlva felel: – Igen, anyu.
Anya megnyugszik, elhiszi a feleletet, a táska marad. Több tíz kilométert falunk fel, mire óvatosan megmozdul a kisfiú, és lecsúsztatja válláról a táskát.