2011. március 21., hétfő

Reputációreparálás

Avagy egyszerűbben: online bocsánatkérés. És némi magyarázat.

Ma délután nem a legmegfelelőbb módját választottam a véleménynyilvánításnak, s ez elég nagy baj. Nem volt bennem rossz szándék, de ez mindegy: bűnös, aki felebarátja arcába kergeti a vért.
Bármi, amihez kicsit is értek, nehezen éri el, hogy rámondjam: jó. Oké, egészen őszinte leszek: kínosan kritikus tudok lenni. Cinikus egykedvűséggel figyelem a dolgokat, ügyeket, amelyhez úgy érzem, közöm van. De ugyanez a cinikus egykedvűség van bennem, ha a magam munkáiról van szó: így jól bírom, és szeretem is a kritikát. És ritkán jut eszembe, mások ezt máshogyan élik meg.
Ez pedig baj, és újra megéltem, nem szabad így beszélni. Mónika, kérlek, ne haragudj!