Közös könyvjelzők hátán

A közösségi média a legjobb könyvjelzőm. Ezzel a már-már közhelyes felkiáltással semmi újdonságot nem akarok mondani, csak arról van szó, hogy erre a tudásomra ma ráébredtem (arról is érdemes lenne írnom egyszer, mi az, hogy ’hallottam már valamiről’, ’tudok valamiről’ és hogy ’ráébredek valamire’).

Kerestem egy régi szövegemet, és mivel elég szétszórtan írtam régebben, bizony idő volt, mire ráleltem. A régi freeblogos oldalon még nem volt tetszik gombom: a helyzet az, hogy most szinte fájónak éreztem a hiányát. Mert egyetlen gombbal, mai eszem szerint, biztos helyre mentem a szöveget, mégpedig a fészbúkos adatlapomra (nyugodj szív, gomb pótolva…).

A hab a tortán, hogy ezt mások is látják, hogy így megvan a diskurzus lehetősége, de a lényeg számomra egyre inkább az, hogy valami, amit láttam, ami felkeltette az érdeklődésem, amit szívesen olvastam, könyvjelzőzve van azzal, hogy a fészbúkra és / vagy a twitterre kerül.

Egyre jobban zavarnak az olyan oldalak, ahol nincs ilyen lehetőségem. Nyilván egy Index méretű portál nem szorul a közösségi média támogatására, elenyésző a forgalomnövekedés, amit ez hozhat neki – nem is görcsöl, hogy kitárja a fészbúk felé tartalmait (persze azt is látom, hogy ennek ellenére számtalan ilyen mainstream link kerül a twitterre, kicsit azt is gondolom, minek is, hiszen aligha akad olyan rutinos netező, aki ne nyitná meg napjában többször is az index címoldalát).

A lényeg tehát: a twitter és a fészbúk tetszik gombja az én legjobb könyvjelzőm. Hogy ez másoknak esetleg szintén tetszik – további örömök forrása lehet.

Nem jobbos

Azt hiszem, minden számomra lehetségeset megtettem, hogy Internet Explorer 7 alatt is jobbra állítsam a képeket a blogomban – nem sikerült. Elnézést mindenkitől, aki ezt a böngészőt használja. Én most feladtam…

Metázás a frissítésekről

Egyre furcsábban érzem magam, amikor Wordpresst kell használnom. Nem azért, mintha a blogmotor ne lenne kézre eső, egyszerű, barátságos – mert egyértelműen az. Ami viszont zavar, az örökös frissítés. Elvétve találni olyan pillanatot, amikor ne jelezné a bal felső sarokban, hogy valamelyik témának vagy beépülő alkalmazásnak ne jelent volna meg új verziója – és persze azonnal bátorít a frissítésre.

Irigylem azokat, akik ignorálni tudják ezeket a fekete számokat, és kitartóan publikálnak tovább – bevallom, én ilyenkor rögtön a frissítés gombra kattanok. Maga a folyamat egyszerű és fájdalommentes, de ez a művelet épp arra elég, hogy elfelejtsem, miért is léptem be szerzőként a blogomba. Néha csak percek múlva eszmélek: eredetileg én nem frissíteni akartam, hanem közreadni valamit. Mert voltaképpen az egész ezért lenne.

A Drupal barátságosabb ebből a szempontból nekem: nem ordibál, nem hisztériázik az admin menü tetején – van egy külön link, ahol megnézhetem, jól dolgozott-e a közösség az elmúlt napokban. Azaz tökéletesen különválik a közreadás és a karbantartás szándéka – ez mindenképp használhatóbb megoldás. (A Joomla egyáltalán nem figyelmeztet, elüldögél öregen is a szerveren, külön plugin kell ahhoz, hogy szóljon, vagy nekem kell figyelnem a központi oldalt, hogy mi a kotta.)

A legjobb persze ez a felület, a posterous, ahol mindent valaki más old meg helyettem. Tiszta szocializmus, de nem? :)

Szociofotó kép nélkül

Ma két szociofotót láttam: elsőként egy kopott, farmeres, pulóveres, régen borotvált, leginkább kortalan hajléktalan bácsi tanulmányozott hihetetlen elmélyülten egy ingyenes, különböző élelmiszeripari termékeket bemutató kiadványt.

 

Ezt követően pedig egy útépítésnél támaszkodott a korlátnak, és nézett visszaadhatatlan tekintettel a mélybe egy feltehetőleg ittas, középkorú úr: ruhája mindössze egy nadrág, a fejvédő és a láthatósági mellény volt, méretes pókhasa követte a tekintetét a mélybe.

Szeged felett az ég…

Európa, ahogy az európaiak látják

Itt egy kép, egy francia zenekar turnéját mutatja. Hangulatos, barnított térkép; sokkal többet mond, mint csupán azt, hol játszanak majd a zenészek.

 

Van Angliájuk és Írországuk. Látszik Portugália és Spanyolország. Természetesen Franciaország. Korzika és Szardínia. Olaszország.  Németország, Dánia, Svédország. Görögország és Ciprus.

 

Aztán marad a massza: Közép-Európa, egy kicsi Lengyelország és a Balkán Törökországig. Meg a hatalmas Oroszország.

 

Tanulságos látni, nem?

No, de magóg…

Akartam nyomni egy alaposan demagóg dumát arról, hogy a Formula 1-re idén 1,3 milliárdot költünk, miközben a független színházakra nem tud a kormányzat kifizetni… igen ám, de mennyit is? Kerestem a közleményeket, indexen, a minisztérium honlapján, délmagyaron – nos, sok szám van, csak ez nincs. Az van, hogy melyik évi milyen törvény, milyen kategória, hány társulat, mekkora közönség, mekkora spórolás kellene, hány százalék a kevés, hányat kapnak meg végül, sőt, az is van, ki a hibás, csak éppen arról alig akar esni egy fia szó, hogy mi az a pénz, amiről beszélendőek vagyunk.

Végül a Maszk Egyesület honlapján találtam meg a számot. Fura, pont annyi, amennyit a Formula 1-re költünk… („A színházi törvény értelmében a független terület a teljes színházi költségvetés minimum tíz százalékára jogosult, azonban más számítások szerint, amely a teljes állami (minisztériumi és önkormányzati) támogatást is figyelembe veszi, a mostani 1,3 milliárd a színházi költségvetés mindössze 3,8 százaléka. Ilyen sok és kevés pénzről van most szó.”)

Magasiskola

Hülyeség magasiskolája javítás: eszement a szerelem: épp főzök egy kávét, hogy tizenegy után randizhassak kicsit éppen éjszakás párommal…

Nem értem

A kosaraslap kontakt oldalán keresztül ír levelet, hogy nem talál semmilyen információt a gyerekeknek tartandó kosáredzésekről.

Nem értem.

A nyitólapon ez a vezető hír, és bárhová kattint (pirossal a képen), a címre, a képre, a továbbra: megleli az őt érdeklő információkat. Vagy ez csak nekem lenne egyértelmű? Mégsem olvasóbarát az oldal? Szerinted?

Napi borzasztó vers: Már megtanultam

Már megtanultam megosztani,

a linket kitenni közönnyel,

rejtve, csetablak nélkül élni,

frissíteni örök igénnyel.

Tudok üzenni ostobáknak,

böködni is – csöndesen kattan –;

rejteni, ha FarmVille-lel várnak.

A fészbúkot én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,

a link, a kép, amit a net hoz.

Ennen-linkem is úgy tekintem,

mint HD-filmet a modemos.

Mindazt, mi web és link, megértem.

Nekem új olvasót ki adhat?

Nem friss netes vagyok. Megértem:

Fészbúk, fogadj el a fiadnak.

A sorozat, mindenki legnagyobb örömére, itt befejeződik. Köszönöm, hogy elmondhattam küsded verseimet!

Akkorát estem, mint a forint…

Tour de Frász

Az idei francia kerékpáros körversenyen nagyobbakat estek, mint a forint. A versenyzőknek viszont nincs idejük sebeiket nyalogatni, vérző kézzel és lábbal iramodnak a mezőny után.

via nol.hu

Szép, új szólás született a Népszabin.

Önminősítés

Nem volt ez másként Göncz Árpáddal sem, aki az államfői székig keveset mutathatott fel önmagából.

via hetivalasz.hu

Gábor, te hülye vagy? Ötvenhatos halálra ítélt, az angolszász irodalom legjelentősebb magyarra fordítója, saját jogán is kiváló szerző… Egy Schmittet védő gondolatmenet megérné Göncz teljes diszkreditálását?

Napi borzasztó vers: Twitter, az én Bakonyom

Odakattintok sietve: Twitter, Twitter,
Ember-sűrűs virtuálvadon.
Júzerhada a magyar netnek
Kattint utánam:
Vár a Facebook s elrejt a Bakony.

Nagy az én pofám, a linkem.
Bűne, hogy messzekattint és remek.
Megosztó vagyok Álmos fajából
S offlájnra tenne
Iwiw-szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Twitter szivén fekszem,
Téged is olvasva szabadon.
Világháló új szegénylegényét
Őrzi kattintva
S mutat rá linkekkel a Bakony.

Itt adok én, nem az Indexnél.
Egerem nem lökik el kezek.
Vár majd a Facebook s egy csöndes lapon
Valami nagy-nagy
Szerverhibába beleveszek.

Té-kom sikonghat, Pannon zörrenhet,
Voda előzhet a magyar síkon:
Engem olvas a webek webje
S offlájnon is rejt
Hű Bakony-erdőm, hírfolyamom.

Kit sarcolnak?

Nem látunk arra lehetőséget és módot, hogy az IMF kéréseinek eleget téve megsarcoljuk azokat az embereket, akiket az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása gatyára vetkőztetett" - hangsúlyozta Lázár János.

via fidesz.hu

Ez az ember vagy nem normális, vagy… No, de mégis, mit gondol, kit érint az, hogy az állam finanszírozása idén 150 milliárd forinttal megdrágul, hogy a svájci frank 220, az euró 300 forint felé kúszik? Kit érint a külföldről behozott termékek, mint például a benzin megdrágulása? Kit érint a törlesztőrészlet extrém növekedése? Kin hajtja be a bank a veszteségeit?
Jól van, Dzsoni, ma sem készültél, leülhetsz, elégtelen. A gatyám meg odaadom az IMF-nek. Vagy felajánlom Hódmezővásárhely felemelkedésére. B+!

Azok a csodás férfiak a routerjeiken…

A technikában az a jó, hogy bármilyen összetett, amíg működik, észre sem veszed komplexitását. De amint valami nem oké, azonnal rájössz, hogy milyen sok apróság élteti.

Az imént zavar támadt itthon az erőben. Net híján végig kellett fizikailag vizsgálni, a wifi gépben lévő antennája, a házi router, a kábelmodem, vagy maga a kábel a ludas. Az operációs rendszer szerint a wifi oké, a router azt mondja magáról, hogy oké. A kábelmodem ledjei is barátságosan pislognak, ennek ellenére ő az újraindítás áldozata. S lőn világosság, megint van net.

Nemrég egy kis cégnél is – ha már ott vagyok alapon – arra kértek, nézzem meg, miért nem megy a levelezőszoftver. Az Outlook a netkapcsolatot hiányolta. Bár három gép volt összefűzve, a Windows megpróbált betárcsázni – no, az fura lett volna, ha sikerül. A router – amelybe keresztül-kasul voltak bedugva a kábelek, noha nagyon kiváló wifis cucc volt – az ADSL dialup jelszavát kérte. Megadtam, de a csoda nem jött létre. Próbálkoztam, de hiába tettem rendbe minden csatlakozást, hiába irtottam le minden dialup próbálkozást a gépekről, és kényszerítettem őket a helyi hálózat használatára, semmi.

Szégyenszemre – és a cégvezető biztatására – felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol a telefonszám bediktálása után a készséges fiatalember tájékoztatott: a cég számlatartozással küszködik, így korlátozták a szolgáltatást.

Konklúzió: mindig az ember a hibás…

Az internet Maslow-piramisa

Internet

via blog.tagada.hu

Édescica, közösség, pornó – csak ez után lehet eredmény. :)

Alak a hálóban

Világhálóban hányódunk
– kitalált alak,
ujjunk semmiségbe kattint,
csak bithez halad.
Nap mint nap hívna
fizikai felem,
de a linkek, honlapok közt
örvendezve kell
egymás mellett írnunk, adnunk!
Megosztásunk testvérünket
hordja, méri meg.
Egymást elkerüli
s visszhang sem felel;
lájkolgatunk és olvasunk
nincs miért, de kell.
Megosztunk, de megosztásunk
mégse hirdetés,
nem sokszoroz látogatót
hanyag röhögés.
Képzelt hálókban hányódunk
s nemsoká' talán
érdektelen étkek leszünk
a net asztalán.

Kritikus Szegeden a fürdőhelyzet!

mind a SZUE-jegyárakban, mind pedig a bérletek áraiban érvényesítsenek a szegediek, különösen pedig a társadalom jövedelmi/egyéb szempontból hátrányos helyzetűek (diákok, nyugdíjasok, nagycsaládosok, mozgássérültek, fogyatékkal élők stb.) részére további kedvezményeket, hogy a szolgáltatásokból e társadalmi csoportok is részesülhessenek.

via lehetmas.hu

Butaság. A wellness fürdő nem szociális intézmény. Pénzből él. Ha kedvezményeket kényszerítünk rá, akkor a cég a városnak fogja kiszámlázni a különbözetet. Ergo: így is, úgy is a szegediek fizetik, csak a városi költségvetésből azok is, akik sosem feredőznek.
Magam két utat látok, ha ez a probléma: 1. a Tisza-parti strandok civilizálását (ezt egyébként az LMP is támogatja), 2. személyre szóló, az egyén helyzetét vizsgáló támogatási rendszer kidolgozása (mondjuk annak, akinek a termálfürdő az egészségéhez kell, és a TB által nem finanszírozott 25% megfizetése is nehézséget okoz).

Kis színhatározó

via campesino.tumblr.com

Kb. így van. :)

Légy dokumentarista!

via i4.ytimg.com

http://www.youtube.com/user/lifeinaday

Légy dokumentarista!

Induló: Sanyikám!

Egy a jelszónk, a tréfa, ágra derűs jövőért ülünk,

E nagy cél érdekében töri ág fel pelyhes fenekünk.

Bárhol is van hazája, bármely cég ad térerőt,

Abszurd korunknak új nemzedéke mind itt vihog velünk.

 

Földön, neten zeng az új dal: Sanyikám! Sanyikám! Sanyikám!

Milliónyi balkatt adja ritmusát, ritmusát, ritmusát.

Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a viccért küzd,

És rajzolja derűnek a himnuszát: Sanyikám! Sanyikám!

 

Tegnap vicclapon röhögtek, krokik szülték a röhej dalát

Tolla fogyott ki soknak, ki ügyünkért kiállt, hű barát

Gyertek mind pagonyba, ránk vár a vicc és a tréfa

Egy blőd világot épít tollal ma, föl viccre, ágra hát!

 

Földön, neten zeng az új dal: Sanyikám! Sanyikám! Sanyikám!

Milliónyi balkatt adja ritmusát, ritmusát, ritmusát.

Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a viccért küzd,

És rajzolja a derűnek himnuszát: Sanyikám! Sanyikám!

 

Egerek kattanása viszi ki webre az új eskü-szót

Magyar net népe lássa, tartsa szájton a vicchuhogót

Vicctelen, új komolyságra int a föld népe újra

Lájkold hát most, te védd meg a baglyot, s űzd el a támadót!

 

Földön, neten zeng az új dal: Sanyikám! Sanyikám! Sanyikám!

Milliónyi balkatt adja ritmusát, ritmusát, ritmusát.

Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a viccért küzd,

És rajzolja derűnek a himnuszát: Sanyikám! Sanyikám!

 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=BapMyAZQM9k?wmode=transparent]

Mese a szar emberről

Reggeli kávé, cigi, traccs, kolléganő kicsit nyúzott.

– Egy barom vagyok – böki ki.
– Nem vagy. Miért mondod ezt?
– Egy jó ismerősöm kérdezte néhány hete, felírjon-e a megbízható jogászok listájára. Alakul egy új kormányhivatal, még ő sem tudja, mi, de ő lesz a dél-alföldi vezetője.
– És nem írattad föl magad.
– Nem. Tulajdonképpen jó itt…
– Ámde: pénz, paripa, jobb kocsi, kényelem…
– Tudod, négy év múlva is szeretnék dolgozni még.
– Hol a probléma? Most ide, akkor majd oda dolgozol.
– Gondolod, hagyják?
– Én felírattam volna magam.
– És mi lett volna négy év múlva?
– Nézd, szar ember mindig kell.
– Az a baj, hogy te és én alaposan elrontottuk a sanszot, hogy szar emberek legyünk.

Végül ebben maradtunk.

Megfáradt render

A weblapon néhány komoly paraszt
farmvillezik mostan hallgatag.
Egymás mellett fekszünk: egerem meg én,
a nagybetűk alusznak a Caps Lock alatt.

Traktorom nagy, szerzett burgonyát görget,
kapává vált bennem a múlt és hírem;
se ügyfél, se vevő, se árus, se testvér,
csak virtuális ember, mi itt terem.

A krediteket szétosztja a honlap,
fürge egérből a kattintás vagyok,
pihen már a modem, nyugodt a hírfolyam
s adatlapra kerülnek az állatok.

Makóiak, vidékiek

Felháborító! Nem tehet róla. Szegedi. Nem ismeri Makót. Nem az a dolga, hiszen beszédet kell írnia a főnökének.
Ja, hogy egy újabb vidéki, aki miatt a makói értelmiségi nem kapott munkát a városházán?

via delmagyar.hu

No comment. Volna ugyan mit, de inkább mégsem. Csak derűs mosoly. :)

Vers – mindegy, kinek: Posztomtól posztodig

Ülök a monitor előtt éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol barát merengő írását.

Innen, vagy mérföldekről jött e tény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Kábel sötétjén lankadatlanul, 
S ki tudja, mennyi másodperce már.

Egy online üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rányomom
Fáradt egerem bal-kattintását.

Tanultam én, hogy általszűrve a 
Tudósok finom kristályműszerén, 
Bús földikkel s bús testemmel rokon 
Érzésekről ád hírt az online tény.

Magamba zárom, gépre töltöm le, 
És csöndben és tűnődve figyelem, 
Mily ős bút zokog a ténynek a tény, 
Webnek a web, kontentnek a kontent?

Tán fáj a posztolóknak a magány, 
E webre szétszórt milljom léhaság? 
S hogy össze nem találunk már soha 
A kábelen, wifin s messziségen át?

Ó, követőm, mit írsz! Messzebb te se vagy, 
Mint egymástól a digitális fiókok! 
A Microsoft van tőlem távolabb 
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, tweetelés, és jaj, lájkolás! 
Ó, jaj, az út posztomtól posztodig! 
Küldözzük a poszt csüggedt szavait, 
S köztünk a roppant, jeges web lakik!

Pártállami árvíz

A kommunista pártállam az árvíz idején címmel előadást tart és a kötetet bemutatja: Farkas Csaba főlevéltáros

via csongrad-megye.hu

Csongrád megye közgyűlése sokadjára is csak fordítva ül a lovon. Mi az, hogy pártállami árvíz? Van horthysta árvíz is? Vagy demokratikus árvíz? A Duna az csak jön – mondotta volt Pelikán, és az van, hogy mindössze ez tényszerű. Nyilván egy diktatórikus berendezkedés rátelepszik mindenre, de a homokzsákot nem lehet marxista-leninista módon tölteni, azaz nem különbözik az alkotmányos, az alkotmányos monarchista és a népi demokratikus töltés.

Nota bene, Csongrád megyében a pártállami árvíz idején a szovjet csapatok kétéltű járművei mentették meg a seggünket, ez volt a minimális haszna a negyvenéves megszállásnak.

Mindent egybevetve: ha lehetőség van egy jóízű kommunistázásra, hát tegyük azt meg. Nagy kár, hogy a hetvenes árvíznél dolgozók ma is élnek, nekik is vannak emlékeik. Lehet, hogy mások, mint a rendszert belülről bomlasztó, derék irodista neofita Magyar Annának, mindannyiunk narancsbálványának.

Tescok Cora...

Hőség riadó – légkondicionált közforgalmú létesítmények listája 2010

Környezetgazdálkodási Kht.  Ügyfélszolgálat	6720	Szeged	Stefánia 6.
IKV ZRT.	6722	Szeged	Dáni u. 14-16.
Szegedi Vízmű Rt.	6720	Szeged	Tisza L. krt. 88.
Cora Áruház	6728	Szeged	Zápor utca 4.
OBI Barkács Áruház	6724	Szeged	Szatymazi u. 2.
Szeged Nagyáruház	6720	Szeged	Jókai utca 1.
TESCO Áruház	6724	Szeged	Rókusi krt 42/64
TESCO Áruház	6722	Szeged	Dugonics tér 8/9
TESCO Áruház	6723	Szeged	Makkosházi krt. 4.
TESCO Áruház	6723	Szeged	Etelka sor 1.
TESCO Áruház	6729	Szeged	Szabadkai u. 7.
Fontana Credit Takarékszövetkezet	6771	Szeged-Szőreg	Hősök tere 4/b.

A létesítményekben a közforgalom számára igénybe vehető helyiségek a nyitvatartási időn belül vehetők igénybe!

via szegedvaros.hu

Pénzintézet, személyes ügy. Te érted ezt?

Ki nem jelzett számról hívja este hét után a régi hetvenes mobilom, amit egyébként édesanyám használ évek óta. Véletlenül én is ott vagyok a hívásnál. A női hang elhadar valami idegen cégnevet, majd a nevemet mondja, én vagyok-e. Én. Mi a kotta?

– Kérem, adja meg a születési évszámát!
– Milyen ügyben keres?
– Nem mondhatom meg, amíg nem azonosítja magát.
– Nem adok meg személyes adatot telefonon, míg el nem mondja, hogy mire kell.
– Pénzintézettől hívom személyes ügyben.
– Ez nekem kevés. Bővebben szeretném tudni.
– Előbb azonosítania kell magát.
– Nem adok meg személyes adatokat, amíg el nem mondja, mit akar.
– Csak önnel beszélhetek erről.
– Nagyszerű, épp velem beszél.
– Nem tudhatom, míg el nem mondja, mikor született.
– Amíg nem tudom, miért kéri ezt tőlem, nem mondom meg.
– Az ön érdeke, hogy azonosítsa magát. Pénzintézettől hívom személyes ügyben.
– Ez nekem kevés. Mi ez az ügy pontosan?
– Kérem, adja meg a születési évszámát, és tájékoztatom.
– Előbb tájékoztat, aztán eldöntöm, akarok-e személyes adatokat megadni.
– Uram, értse meg, pénzintézettől hívom, csak önre tartozó ügyben.
– Én pedig várom, hogy elmondja, mi ez az ügy.
– Előbb azonosítsa, kérem, magát.
– Előbb pontosítsuk az ügyet.
– Uram, az ön érdeke, hogy szót váltsunk.
– Egyelőre nem vagyok ebben bizonyos. Milyen ügyről van szó?
– Azonosítása nélkül erről nem beszélhetek.
– Rendben, akkor köszönöm a hívást.
– Előnyösebb lett volna, ha sikerül beszélnünk.
– Bizonyosan. Viszonthallásra!
– Viszonthallásra! 

Nem értem ezt az egész hívást. Te érted?

Zimány csalással jutott segélyhez?

– Semmilyen adatbázissal nem rendelkezünk, ahol nyomon tudnánk követni, hogy a nyilvántartásban szereplők tagjai-e valamilyen cégnek, van-e vállalkozásuk, ahogy azt sem tudjuk követni, vajon folytatnak-e bármilyen más keresőtevékenységet. Csakis a lelkiismereten múlik, hogy ki mit jelent be és mit nem – árulta el a nagykanizsai kirendeltség egyik, neve elhallgatását kérő munkatársa.

via blikk.hu

Most ezt nem teljesen értem. De tényleg. Holnap bejelentkezhetek munkanélküli segélyért, és a hivatal nem fogja tudni, hogy egyébként dolgozom? (Nyilván nincs ez így. Minden hivatalos fingáshoz adószám, tajszám, anyámneve két példányban kell. Vagy ezek a hivatalos fingások még a végtelenben sem találkoznak, pusztán eloszlanak a közintézmények közötti – digitális – szakadékban?)

Az én Thealterem

Összehangolván párom és a magam szabadidejét, a huszadik Thealterről a következő eseményeket választottuk ki (még tud alakulni):

16., péntek
Megnyitó
Urbán András Társulat

19., hétfő
HMG

20., kedd
HMG
Derevo
József Attila Színház – elmarad

22., csütörtök
Metanoia Artopédia

 

Szerinted mit hagytunk ki, de nagyon?

Csak nekem nem megy?

Kezdetben volt a HTML – természetes megoldásként egy weboldal frissítését ekkor a készítője, vagy a megbízott alkalmazott végezte. Senki nem kívánhatta, hogy kódok között bukdácsoljanak a laptulajdonosok, vagy – ami esetenként még rosszabb – WYSIWYG-nek mondott szerkesztők segítségével buherálják az oldalt.

Ma már ez nincs így, szinte profi tartalomvezérlő megoldások vannak, egy weblap frissítését ugyanolyan könnyedén meg lehet oldani, mint megírni egy oldalt az asztali számítógépen. Ám hiába állítom be a megfelelő jogokat (csak posztolás, és a saját tartalom szerkesztése – ergo semmilyen kárt nem tud a felhasználó okozni), hiába mutatom meg a Word felületével egyező szerkesztőfelületet – a weboldal csak akkor frissül, ha én hozzányúlok.

A honlap frissítése helyett az emailek röpködnek – fontos hírek, jól szerkesztett közlemények, PR-cikkek érkeznek a levélcímemre –, ugyan tegyem már fel a lapra. Százszor elmondom, megmutatom: ugyanezzel az energiával máris a weblapra pötyöghetnéd be, kis barátom, a tartalmat, és mennyivel gyorsabb lenne ez, mint rám várni – hiába. 

Nem értek hozzá. Elrontom az oldalt. Csúnya lesz. Nem tudok írni. Nem tudok belépni. Közben majd megnézed a helyesírásom. Nem használok Facebookot, ellopja az adataim – Kifogás mindig van, friss tartalom sosincs.

Neked van valami tuti megoldásod e problémahalmaznak a kezelésére? Ne habozz ideírni, kérlek!

Szkeccs

Lehetne egy rövid szkeccset készíteni arról, hogy egy fószer reggel felkel, lefőzi a kávéját, és…

1890-ben behozza a reggeli lapot.
1925-ben bekapcsolja a rádióját.
1950-ben bekapcsolja a tévéjét.
1975-ben benyomja a távkapcsolón a megfelelő gombot.
1996-ban megnyitja az emailjeit az asztali számítógépen.
2000-ben az ágyában fekve behívja kedvenc hírportálját a laptopján.
2009-ben a telefonján megnyitja a Twitter és Facebook fiókját.
2020-ban… ?

Érdekes lenne, nem?

Egyébként Bognár László mai bejegyzését olvasva kapott el az ihlet…

Élni

„Én Dachauban szabadultam fel, tizenhét éves koromban. Hazajöttem[,] és beültem az iskolapadba. Volt egy olasztanárom, gúnynevén Mr. Mottó, akinek csak a 44-es notesze volt meg, s abból kezdte olvasni a névsort: Ajtmann? Nincs jelen, meghalt. Ábrahám? Nincs jelen, hadifogságban van – zúgta az osztály. Amikor a Szarvas nevű fiúhoz közeledett, elkezdett rólam folyni a veríték, mert ő sem volt jelen, utána pedig én következtem. Azt hittem, velem már semmi nem történhet a haláltábor után. És mégis… Amikor Mr. Mottó azt mondta: Szász – akkor tudtam meg, hogy élek.”

(Szilágyi János: Köszönöm az interjút! Szász Péter filmrendező–újságíró. Lapkiadó Vállalat, 1985. pp. 166–167.)

I'm free

I'm free to blog what I want any old time

I'm free to write my words though it gets out of time

I'm free to choose what I please any old time

So know me, read me, know me, read me...

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=KHp9nGctX7g?wmode=transparent]

Arcok és arcvesztések

Néha ijedten szemlélem bloggertársaim arcát. A határozott, ellentmondást nem tűrő, kétely nélküli mondatokat. Nem mindenki, de sokan a korombéliek közül fogalmaznak kereken, bajosan kiegészíthetően. Gyakran magam is, a legtöbbször én is.

Természetes, hogy aki mondatokat ír a nyilvánosság számára, hatást akar kiváltani. Szeretné befolyásolni az embereket. A felvetett kérdésekre a maga válaszát erőltetné rájuk. Vagy legalább vitát generálna. A disputához pedig sokszor erős és prokovatív szavak kellenek.

Voltaképpen ijedtségem oka ez: a tükör, amelybe belenézek, nem mutat túl szimpatikus arcot. Aligha mutatja a blogom a kételyeket, a bizonytalanságokat, a nemtudásaimat, a hibáimat, a rossz döntéseimet. Megalkotott kép az, és attól félek, sokkal kimértebb, erőteljesebb, határozottabb, ellentmondást nem tűrőbb, mint a valóságos énem.

Éppen ezért készítettem egy új fejlécet, amely mindezt a kételyt, bizonytalanságot megmutatja, s tán tompítja a gyakran karcos és nagyon határozottan előadott mondatok élét. Arcot veszítek, hogy visszakapjam az ént. Talán.

Mától legyen ez a blog: megrövidítettek – szerintem.

Remélem, világos

Tudok írni: hírt, tudósítást, interjút, riportot, publicisztikát, vezércikket, glosszát, jegyzetet, reklámszöveget, blogbejegyzést, előszót, tanulmányt, esszét, szónoki beszédet.

Nem tudok írni: számlát, szerződést, megrendelőt, kötelezettségvállalást, rendezési tervet, építési naplót.

Remélem, világos voltam.

Vas István: Ének a magányról

adj bátor szívet és elmét
vígan kimaradni e korból!

via epa.oszk.hu

V í g a n   k i m a r a d n i...

Goldenblog

keserumandula - 2009.08.07. 14:00 http://keserumandula.blogter.hu A zsűri, ugye, nehéz helyzetben van. Tekintélyét súlyosan veszélyeztetné, ha X. zseniális vagy Y. kiváló fotói közül választani kellene. Még talán bundával is vádolnánk. Hitvita kezdődne. Ajajj. A zsűri méltán szeretne bölcs maradni. Hát kiválaszt egy teljesen váratlan győztest, hogy ne kelljen dönteni X. és Y. zsenialitása között. Magyarázat is születik hozzá, ami azzal az előnnyel jár, hogy elmondhatja, lesz, aki megérti, milyen nagyszerűen döntött a zsűri, a többi pedig, sajnos, nem elég felkészült, hogy megértse a szellem létének olyan magasrendű megnyilvánulását, mint a szar metafizikája. Aki nem érti tehát, tanuljon még. Biztosan olyan vidéki tahó, hogy otthon falvédőkben gyönyörködik, a tuskója.Az van, hogy nem akarom a szar metafizikáját érteni. Mert mérhetetlenül fáraszt.(Ja, nincs fotóblogom, nem fényképezek. Nem érint a goldenblog e kategóriája. A győztes bloggal perben, haragban nem állok, sőt, az szellemes és jó, de semmiképpen nem a legjobb e versenyben. Szerintem.)

via 2009.goldenblog.hu

Tavaly írtam. Ma is tartom. Nem csak a fotóblog kategóriában igaz, azt hiszem.

Belerokkannak a panelprogramba? | Szeged Ma - tények és vélemények

Azt hiszem, ha egy társadalomban eljutunk odáig, hogy az emberek lemondanak a tulajdonjogaikról, ráadásul egy alapvetően pozitív üzenetű program eredményeképpen, akkor ott komoly gondok vannak.

via szegedma.hu

Jánosnak teljesen igaza van. Ahogy hallottam, megint jön egy ilyen világjobbító program, ami kötelező is lesz ráadásul.

Hitvallásunk

Mikor imádkoztok, ezt mondjátok:

Mi Vityánk, ki az országházban vagy,

hirdetőfalon legyen a Te neved, 

eljött már a Te országod, 

meglett a Te akaratod 

amint Debrecenben, úgy a honban is. 

Mindennapi agitpropkánkat add meg nekünk ma, 

és csorgasd le pénzeinket, 

miképpen mi is továbbadjuk majd társainknak, 

és ne vígy minket Európába, 

de szabadíts meg a komcsiktól. 

Ámen!

Földünk a világűrből

Földünk_a_világurbol.pps

Jópofa.

Az eltűnt sznob nyomában

Csupán egy maroknyi olyan ember él, aki egy adott társadalomban egészen a művészetnek szenteli magát, és azt csaknem teljességében érti is. A sznob pótolhatatlan szerepe abban áll, hogy hidat képez e kicsinyke csoport és a lakosság fennmaradó része között. Azáltal, hogy dicsér és népszerűsít, anélkül, hogy tudná mit, a misszionárius szerepét tölti be. Azáltal, hogy hajlandó megvásárolni vagy anyagilag támogatni olyan dolgokat, amelyekrõl másoktól hallotta, hogy jók, mecénási kötelezettségeket vállal.

via c3.hu

Illetve jó meglátás még itt, hogy a művészet helyettesíti az amúgy nem létező társadalmi mozgást.

Ajándékviccek

Hajléktalan ismerősöm egy cigaretta ellenében az alábbi két viccet osztotta meg reggel velem. Az első korszakokon átívelő, megpróbálom rendszersemlegesen leírni.

A miniszterelnök vidéki településre látogat, ahol mutatnak neki egy alom frissen született macskát. A kölykök a kormányzó párt nevét nyüszögik. A miniszterelnök boldog, kéri, hogy vigyázzanak rájuk. Néhány hónap múlva újra arra akad dolga, meg is nézi a macskákat, akik lustán sétálnak az udvaron, és közben az ellenzéki párt nevét nyávogják. A miniszterelnök kérdőre vonja a házigazdákat: – Mi történt? Nem így hagytam itt őket! – Na, ja – feleli a polgármester. – Csak közben kinyílt a szemük.

A másik egy favicc, de heherészni jó.

Egy fószer bemegy a bankba, és kéri, hogy nézzék meg, durván mennyi pénz van a számláján. A válasz: – Ötvenezer, te büdös köcsög!

Egy kis meglepetés

„Ugyanis [...] a tipikusan bürokratikus észjárás  [...] egyfajta szolgálati tudás jegyében úgy hiszi, hogy minden cselekedet, amelyik nem az ő észjárásával azonosul, az rendellenesség, az abnormalitás. Ám, ha egy érett társadalmat feltételezel, amelyben vannak autonóm, és szuverén állampolgárok, akiket nem a félelem, vagy valamiféle szorongás vezet, akik a nyilvánosság fórumain fellépnek, követelnek és saját logikájukat, gondolatmenetüket nyíltan szembeszegezik a sztereotípiáknak, akkor abban a pillanatban ez a fajta bürokrata tűnik föl rettenetesen, nyomorúságosan abnormális lénynek. ”

(Mester Ákos: Magánbeszélgetések közügyekben. Emberformájú társadalmat – interjú Pozsgay Imrével. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, [é.n.], p. 180.)

SZALEFORELÉNER

00589.pdf

Az MSZP vezérkara sem unatkozik legalább.

Közlemény

From: Magyarok Világszövetsége elnök [mailto:elnok@mvsz.hu]
Sent: Friday, July 02, 2010 12:37 PM
To: 'Magyarok Világszövetsége elnök'
Subject: Közlemény

A Magyar Tudományos Akadémia székhelye elé hirdetett július 7-i tiltakozó nagygyűlésen dr. Horkovics-Kováts János az MVSZ Németországi Országos Tanácsát képviseli.

Budapest, 2010. július 2.                                                    MVSZ Sajtószolgálat

Oké. Milyen nagygyűlés? Ki az a doktor Kotász Sipircová Horkovits? Mit csinál az MVSZ Németországi Országos Tanácsa? Voltaképpen hol érdekel ez engem?

Az Orbán-korszak margójára

via youtube.com

Shhhh sh shhhh!

Facebookstop

Mert igen-igen könnyű belakni a fészbúkot, elbíbelődni az adatlappal, fényképekkel, megkeresni azokat, akik szintén használják a szolgáltatást. Ám ugyanilyen könnyű – a jelek szerint – eltűnni is ebből a rendszerből.

Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy fészbúkos jelenlétünk átmeneti, efemer, néha újra kell kezdeni virtuális énünk kiépítését. 

Talán ezért is érdemes még mindig saját domainnel és tárhellyel is rendelkezni. Hogy ne a nulláról indítsuk ezt a folyamatot mindig újra.

Scorsese rossz választása

Titokban érkezett Budapestre Martin Scorsese, hogy megtekintse készülő filmjének külső helyszíneit. A világhírű rendező a Nyugati pályaudvaron szállt le. Bőröndjét, miközben gyanútlanul beleivott az ásványvizébe, ellopták a lába mellől. Egy taxi feliratú táblát tartó embert kért meg, hogy vigye el a New York Palotáig, az útért, amely Óbuda érintésével a Lágymányosi hídon át vezetett, 500 dollárt fizetett ki.

A Blaha Lujza téren, miközben zöld jelzésre várt, teljesen észrevétlen metszették ki tárcáját az öltönyéből. Szerencsére a bankkártyáját egy másik helyen tartotta, így némi pénzt tudott kivenni az automatából. Eközben arra is maradt ideje, hogy megszemlélje az érintetlen golyónyomokat a házak homlokzatán – ez utóbbit feljegyezte, ki tudja, mikor kellhet még. Miközben felfelé nézett, kétszer ütközött össze kerékpárosokkal, majd meg kellett állnia, hogy letakarítsa cipőjéről a kutyagumit.

A New York Palotáig tartó rövid séta alatt négyszer szólították meg, hogy adjon cigit, készpénzt, útiköltséget és kétszáz forintot borra. Alig maradt valami a zsebében, amikor a hotel éttermébe ért. Nem volt könnyű bejutnia, mert közvetlenül a bejárathoz állt egy hatalmas fekete autó. A rendező mégis megértően bólintott a mozgássérült igazolvány láttán.

Tusolás és ingcsere után ismét a város felfedezésére fordította figyelmét. A szálloda közelében egy éltes nő bájait kínálta fel neki, ezt Scorsese köszönettel elutasította. A hölgy erre leköpte, amelyet a rendező a vendégszeretet különleges megnyilvánulásaként értékelt.

A metróban, miután az automata jelentős összeggel megrövidítette, jegy nélkül próbált besétálni. Az ellenőrök azonnal félreállították, hosszan magyaráztak neki anyanyelvükön, de a papírfecnire írt száz dollárt egészen jól megértette. Kifelé menet hiába mutatta fel ezt a fecnit, csak röhögtek rajta, és ismét megbírságolták.

Egy apró étterembe tért még be, ahol hamis gulyást evett hamisítatlanul pofátlan összegért cserébe. A borként felszolgált cefre ízét még napokig a szájában érezte, ahogy jól emlékezett az árra is.

Scorsese végül repülővel távozott, ő maga New Yorkba, csomagja Hawaiire érkezett. Elhanyagolható összegű pótdíjért cserébe ez a kellemetlenség is megoldódott hamarosan. 

A látottakkal nagyon elégedett rendező – egyéb okok miatt – Párizst választotta végül új filmje helyszíneként.

A post-it forradalma

addig is, amíg erre sor kerülhet, azt javaslom, hogy - demokratákhoz méltó módon - fejezzük ki véleményünket. A legalkalmasabb erre a bárhol vásárolható, színes, többnyire emlékeztetésre vagy családi üzenetekre alkalmazott öntapadós “post it” papírka. Ezzel nem rongáljuk meg a táblát - ki tudja, azért milyen büntetés járna - , de még a legkisebb méretűre is ráfér, hogy “marhaság”, “nincs is forradalom”, “nincs is együttműködés”.

via andrassew.blogspot.com

Azt gondolom, hogy nem, nem ér ez ennyit. Egy nyilvánvaló marhasággal szembetenni egy másik nyilvánvaló marhaságot. Ahogy a net nyelvén mondják ezt, ne etesd a trollt.

Te is biztonságban vagy

Bedagadt szemekkel ébredt. Ezek az átkozott monitorok! – gondolta. Vizet melegített a kávéhoz, közben mosdott és fogat mosott. Amikor kilépett az ajtón, a lépcsőházi kamera rázoomolt észrevétlen. Az utcán a bankautomata felé sietett, megint késésben volt. A sarkon a térfigyelő kamera előtt lépdelt el. Beütötte a PIN-kódot, és a biztonsági felvevő tekintete mellett felvette a napi rutinhoz elegendő összeget.

Visszasétált a kocsijához, melyet mindig a köztéri lámpa mellett állított le. Nem tudta, de nem is érdekelte, hogy a burában kamera is van. Először a benzinkúthoz hajtott, hogy tankoljon. A kút videórendszere apró nyiszogással követte mozdulatait. Aztán egy kövér gázzal kihajtott az utcára. Végül azért igyekezett betartani a szabályokat, érdemes is volt, mert a traffipax célkeresztjében utazott.

Szerencsés volt, közvetlen munkahelye előtt talált parkolót. A térfigyelő kamerák és a bankfiók biztonsági rendszere egyszerre látta, ahogy kiszáll, és bezárja az autót. Ma a főpénztárban kellett ülnie, különleges ügyfelük jelezte, hogy egy komolyabb összegű betéttel érkezik. Ahogy a férfi kipakolta a táskából a pénzkötegeket, a videófelvevő is dolgozott.

Délben egy kávét és egy brióst vásárolt a sarki kisboltban, ahol színes tábla figyelmeztetett, a belépő vendégekről felvétel készül. Már észre sem vette a sárga táblát, túl régóta volt vásárló ebben az üzletben.

Délután akadt egy kis izgalom, filmesek érkeztek, hogy egy népszerű sorozat aktuális részét a bankfiókban vegyék fel. A főnök nagyon kedélyesen viselkedett a rendezővel, kicsit aggódott, hogy elég jól fog-e látszani a reklámtábla.

Munka után hirtelen ötlettől vezérelve egy gyorséttermet választott. Amíg válogatott az ételek között, illetve ahogy fizetett, az optika egykedvűen figyelte őt. Evés közben arra gondolt, érdemes lenne régi barátját felhívnia Berlinben az interneten keresztül. Gyorsan befejezte a vacsorát, és igyekezett elkerülni a forgalmas utcákat. Az üres utcákon csak a térfigyelő kamerák követték útját.

Végül hazaért, leállította az autót a szokott kamera alatt. A lépcsőházban nem gyújtott villanyt, de az infravörös szemek így is látták őt. Otthon leült, majd felnyitotta laptopját. A webkamera volt az első figyelő tekintet, amit ténylegesen észrevett.

„Legyen szélessáv, adatvédelem és villanyáram.”

pny.pdf

A kormány elrendelte, hogy minden államigazgatási intézményben kötelező kirakni a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozatot. A kormány kéri a független intézményeket is, hogy rakják ki a szöveget. 

Blogom sietve(!) csatlakozik e nemes(!) kezdeményezéshez.

Sőt: http://sarnyai.hu/szemelyes/az-online-kozosseg-nyilatkozata-digitalis-egyuttmukodesrol

Mi a szakszervezet?

jelenleg úgy fest, hogy a régióban a gyenge szakszervezetekkel szemben agresszív munkaadók állnak, akik még csak a párbeszédben sem akarnak részt venni. A kereskedelmi tévék például el se jöttek az egyeztetésre, pedig meghívtuk őket is.

via emasa.hu

A semmi kiadósat semmizett közpénzen. Az interjú pedig nagyrészt a magyar kormány szapulásáról szól, ami bár jogos, de itt csizma az asztalon.

Döntés is

A szeretet döntés, nem feltuningolt álpozitív lelkiállapot. Amit tanulnunk és gyakorolnunk el. Mielőtt tényleg szétrobbanunk.

via divany.hu

Sok minden eszembe jutott erről, egyet is értek, nem is egészen. Késő van. Megmarad felvetésnek. :)

Ray's 2.0: Twitter Basics

Don't follow celebrities, "suggested" accounts, "must follows", "power" twitters, or "best" or "top" twitters or lists; that is all hype meant to benefit them, not you

via rays20.blogspot.com

Ki fizette a kampányt?

A 2009. évi adatokból kiderült, hogy 504 rendezvényre (ebből 29 egyedi támogatás) összesen 914 millió forintot használtak fel. Egy falunap megrendezéséhez átlagosan 1.8 millió forintot fordítottak. Ebből az összegből az önkormányzatok, melyek a szervezési feladatok jelentősebb részét végezték, 800 ezer forintot kaptak. A fennmaradó nagyobb összeg, nettó 1 millió forint egy közbeszerzésen kiválasztott magáncéghez került.

via 84.206.43.91

Az unijós adófizetők, persze...

Az LMP iroda Szegeden örökbe fogadna bútorokat

Kedves Szimpatizánsaink,

továbbra is gőzerővel folyik itt Szegeden szervezetei kereteink kiépítése. (Sajnos mostanában emiatt is lehet kevesebbet hallani tevékenységünkről, azonban mostanra megalakult munkacsoportjaink lassan hozzák első elképzeléseinket is Szeged szerintünk kívánatos jövőjével kapcsolatban, amiről mindenképpen írunk Önöknek.)

Nagy előrelépés szervezetünk életében, hogy júliustól sikerült egy irodát szereznünk (címe: Kossuth Lajos sgt. 55.). Az iroda megszerzése elsősorban Oláh Péter társkoordinátornak köszönhető.

Tekintettel arra, hogy egyelőre biztosan nincsen saját erőnk berendezni irodánkat, ugyanakkor berendezés nélkül nemigen tudjuk azt kihasználni, egy kéréssel fordulunk Önökhöz: amennyiben van felesleges bútoruk/irodai eszközük/számítástechnikai berendezésük, jelezzék azt Péternek (petola@gmail.com), hogy mihamarabb ki is használhassunk az iroda adta lehetőségeket. (Péter saját megfogalmazásában "az iroda berendezése jelenleg 78% nitrogént, 21% oxigént, és 1% egyéb gázt foglal magában", ezért is van szükségünk az esetleges felajánlásokra.)

Azaz, ha van tudomásuk használható székekről, asztalról, vagy egyéb irodabútorról, jelezzék azt Péternek, az iroda szívesen örökbe fogadná őket.

Petőfi Sándor: Deákpályám

DEÁKPÁLYÁM

Diligenter frequentáltam
Iskoláim egykoron,
Secundába ponált mégis
Sok szamár professorom.

A poesisból is ebbe
Estem inter alia;
Absurdum pedig, de nagy, hogy
Ennek kelljen állnia.

El sem obliviscálnak, mert
Ha occasióm akadt:
Kutyáliter infestáltam
E jó dominusokat.

Egynek plane... no de minthogy
Szerelemhistória,
Talán jobb lesz in aeternum
Sub rosa maradnia.

Csak denique mi közöttünk
Sine fine folyt a per,
S consilium abeundi
Lett a vége breviter.

Ergo mentem, és vagáltam
A hazában szanaszét;
Verte tandem a bal combom
Kard... azaz hogy panganét.

via petofisandor.blogspot.com

Vevőszolgálat

– Jó napot. 
– Jó napot, miben lehetek szolgálatára?
– Van egy kis problémám a cipővel, amit itt vettem.
– Értem. A blokk megvan?
– Parancsoljon. És itt a cipő is. Teljesen levált a talpa.
– Igen... igen... nézem... Megengedi, hogy feltegyek néhány kérdést?
– Jobban szeretném, ha kicserélné a cipőt.
– Ezen dolgozom, uram, de fontos, hogy alaposan kivizsgáljuk az eset körülményeit.
– A körülményeit?
– Igen, különösen a rendeltetésszerű használat kérdését. Úgy veszem észre, e körül lehetnek gondok.
– Gondok? Mifélék?
– Nekem úgy tűnik, ön ebben a cipőben futott.
– Én?
– Igen, nézze itt, a hátsó traktusban, ahol a folytonossági hiba van a felsőrész és a talp között, tipikus nyomai vannak az extrém terhelésnek.
– Ahogy visszaemlékezem, valóban, egyszer kénytelen voltam kilépni, hogy elérjem a buszomat.
– Aha! Ez a cipő nem futásra készült, ezzel, gondolom, ön is tisztában van.
– Annyiban egyetértek, hogy jómagam sem készültem sportolónak, de vannak bizonyos helyzetek, amikor rákényszerülök.
– Nézze, egy busz egyszerűen nem éri meg, hogy tönkretegye a cipőjét. Úgyis jön a következő.
– Alapvetően ez igaz, de előre megbeszélt találkozóra mentem, fontos volt, hogy elérjem azt a buszt.
– Indult volna el hamarabb.
– Nem hiszem, hogy egy cipőcsere részének kell lenni az életmód-tanácsadásnak is.
– Mindössze arról van szó, uram, hogy megállapítsuk, ön nem rendeltetésszerűen használta fel cégünk termékét.
– Amennyiben elkövettem azt a meggondolatlanságot, hogy száz métert futottam benne?
– Pontosan. A sarokrészre érkező extrém terhelés tette tönkre termékünket. Ez egy elegáns férficipő, nem alkalmas sportolásra.
– És ön szerint száz méternyi kínos sprint már sportnak számít?
– E cipő esetén igen.
– Tehát nem cseréli ki a cipőt?
– Nem.
– Ez az utolsó szava?
– Ez.
– Nincs más hátra akkor, veszek egy másik cipőt.
– Igazán jó döntés, uram. És ha lehet, a jövőben az úriemberhez méltatlan futkosást teljesen mellőzze életéből.
– Igyekezni fogok.
– Örömmel hallom. Jó vásárlást! 
– Köszönöm! Viszontlátásra!
– Viszontlátásra!