Ülök a monitor előtt éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol barát merengő írását.
Innen, vagy mérföldekről jött e tény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Kábel sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi másodperce már.
Jött a jeges, fekete és kopár
Kábel sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi másodperce már.
Egy online üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rányomom
Fáradt egerem bal-kattintását.
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rányomom
Fáradt egerem bal-kattintását.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földikkel s bús testemmel rokon
Érzésekről ád hírt az online tény.
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földikkel s bús testemmel rokon
Érzésekről ád hírt az online tény.
Magamba zárom, gépre töltöm le,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a ténynek a tény,
Webnek a web, kontentnek a kontent?
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a ténynek a tény,
Webnek a web, kontentnek a kontent?
Tán fáj a posztolóknak a magány,
E webre szétszórt milljom léhaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A kábelen, wifin s messziségen át?
E webre szétszórt milljom léhaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A kábelen, wifin s messziségen át?
Ó, követőm, mit írsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól a digitális fiókok!
A Microsoft van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Mint egymástól a digitális fiókok!
A Microsoft van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, tweetelés, és jaj, lájkolás!
Ó, jaj, az út posztomtól posztodig!
Küldözzük a poszt csüggedt szavait,
S köztünk a roppant, jeges web lakik!
Ó, jaj, az út posztomtól posztodig!
Küldözzük a poszt csüggedt szavait,
S köztünk a roppant, jeges web lakik!