2010. július 20., kedd

Azok a csodás férfiak a routerjeiken…

A technikában az a jó, hogy bármilyen összetett, amíg működik, észre sem veszed komplexitását. De amint valami nem oké, azonnal rájössz, hogy milyen sok apróság élteti.

Az imént zavar támadt itthon az erőben. Net híján végig kellett fizikailag vizsgálni, a wifi gépben lévő antennája, a házi router, a kábelmodem, vagy maga a kábel a ludas. Az operációs rendszer szerint a wifi oké, a router azt mondja magáról, hogy oké. A kábelmodem ledjei is barátságosan pislognak, ennek ellenére ő az újraindítás áldozata. S lőn világosság, megint van net.

Nemrég egy kis cégnél is – ha már ott vagyok alapon – arra kértek, nézzem meg, miért nem megy a levelezőszoftver. Az Outlook a netkapcsolatot hiányolta. Bár három gép volt összefűzve, a Windows megpróbált betárcsázni – no, az fura lett volna, ha sikerül. A router – amelybe keresztül-kasul voltak bedugva a kábelek, noha nagyon kiváló wifis cucc volt – az ADSL dialup jelszavát kérte. Megadtam, de a csoda nem jött létre. Próbálkoztam, de hiába tettem rendbe minden csatlakozást, hiába irtottam le minden dialup próbálkozást a gépekről, és kényszerítettem őket a helyi hálózat használatára, semmi.

Szégyenszemre – és a cégvezető biztatására – felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol a telefonszám bediktálása után a készséges fiatalember tájékoztatott: a cég számlatartozással küszködik, így korlátozták a szolgáltatást.

Konklúzió: mindig az ember a hibás…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése