Elegancia

Azt mondta a Hagymatikumban Turi Attila, Makovecz Imre egyik tanítványa, hogy a mester azért szerette Makót, mert elegáns. Nem csak az épületek, az utcák, de az emberek is, akikkel ott kapcsolatba került.

Szegedről például tudom, hogy nem elegáns város. Szülővárosom mindig egészen nagyszerű szeretne lenni, de közben nem enged a kisszerűségéből, a vidéki kispénzűségéből, ábrándozó csöndjéből. Ennek legeklatánsabb szimbóluma a közművelődésnek emelt múzeum, amely csak kulissza, a grandiózus homlokzat mögött a semmi (vagyis egy üres park) tátong.

Kedves makóiak, amikor kél káromkodni kedvetek, gondoljatok Makovecz dicsérő mondataira.
Olyan szegediként, aki 2001 óta dolgozik Makón, azt gondolom, méltónak lenni ezekre a szavakra nagy érdem.

Szomorú

Minden sintértelep szomorú hely. Ide kerülnek a megunt, a szándékosan eldobott, a gazdának már nem kellő kutyák. A jogszabályok szerint 14 napig felügyel (nem gondoskodik, felügyel!) rájuk a sintér, majd végleg elaltatja őket. Testüket fehérje feldolgozó üzemek hasznosítják.
A felelőtlen állattartás következményeivel szembesülni nagyon nehéz. Felvételek, amelyek elhullt, haldokló kutyákról készülnek, sokkolóak, az indulatok és érzelmek viharát megértem. Nem kell szenvedélyes állatvédőnek lenni ahhoz, hogy megrázónak lássuk hű társaink méltatlan halálát.
Egy kutyát nem lehet eldobni, mint a megunt játékot. Felelősséggel tartozunk, mert ők értő, érző lények. Nagyon sok kutya van családnál, vagy épp magányos embernél, akik e felelősségnek tudatában vannak. Ezek a kutyák oltási jegyzőkönyvvel, vezetett állatorvosi papírokkal és ma már kutyachippel is rendelkeznek. Mert ez is a felelős állattartás része.
Ugyanakkor nem kevés esetről lehet tudni, amikor szabadon hagyott, kóbor ebek járókelőket, kerékpárosokat fenyegetnek. Ezekért is a sintér a felelős? Ezekért is a sintért kell megkövezni?

Maguk hagymát termelnek, nem Lenint!

- Nem, nekem nincs Lenin-szobrom. Mondták azt, hogy Hódmezővásárhelyen enyém volt az ülő – ezt ott triviálisabban hívták – Lenin, pedig nem én mintáztam. A Lenin-szobros felkérésekre simán nemet lehetett mondani, csakhogy nagy volt a kísértés, mert elég jól fizettek érte. Felkérésem nekem is volt. Makón, a Lenin Termelőszövetkezet szerette volna a székházára a vezért, de én inkább egy hagymafüzért képzeltem el, vörösrézből. Volt nagy vita belőle, mondták, micsoda szemtelenség, hogy a szobrász nem azt csinálja, amit kérnek tőle, de ült ott egy idősebb pártember, aki jókat szórakozott végig, aztán azt mondta: „de hát elvtársak, maguk hagymát termelnek, nem Lenint!

via librarius.hu

Dolgozni csak pontosan, szépen…

Makóiak, vidékiek

Felháborító! Nem tehet róla. Szegedi. Nem ismeri Makót. Nem az a dolga, hiszen beszédet kell írnia a főnökének.
Ja, hogy egy újabb vidéki, aki miatt a makói értelmiségi nem kapott munkát a városházán?

via delmagyar.hu

No comment. Volna ugyan mit, de inkább mégsem. Csak derűs mosoly. :)