Azt mondta a
Hagymatikumban Turi Attila, Makovecz Imre egyik tanítványa, hogy a mester azért
szerette Makót, mert elegáns. Nem csak az épületek, az utcák, de az emberek is,
akikkel ott kapcsolatba került.Szegedről például tudom, hogy nem elegáns város. Szülővárosom mindig egészen nagyszerű szeretne lenni, de közben nem enged a kisszerűségéből, a vidéki kispénzűségéből, ábrándozó csöndjéből. Ennek legeklatánsabb szimbóluma a közművelődésnek emelt múzeum, amely csak kulissza, a grandiózus homlokzat mögött a semmi (vagyis egy üres park) tátong.
Kedves makóiak, amikor kél káromkodni kedvetek, gondoljatok Makovecz dicsérő mondataira.
Olyan szegediként, aki 2001 óta dolgozik Makón, azt gondolom, méltónak lenni ezekre a szavakra nagy érdem.
