A most divatos műértelmezés kapcsán

1. Semmilyen művészet nem kötelező. Idegesít a könyv? Leteszed. Nem tetszik a zene? Felállsz, csendben kimész. A neked nem tetsző festmény sem kell ájultan nézni. Arrébb állhatsz csendben. Nem működik az előadás neked? Nem veszel jegyet, nem kapcsolsz oda a tévén. Béke van.
2. Ha kéjesen borzongsz, ha felháborodsz, ha utálkozol, ha frenetikusan gyűlölöd, vagy ha szereted és megérted a művet – hatást keltett, elérte a célját, működik, minőségi munka.
3. Ha le sem szarod, akkor az alkotás megbukott.
4. A politikának semmi köze a művészethez (hiszen a művészet megtörténik, jellemzően a szubjektumban, lásd fenti pontok), véleménye nem releváns, természetesen elmondhatja, ha van neki és a sajtó, amelyet ez a vélemény valamiért érdekel, közvetítheti, de a legtermészetesebb módon szarom le a politika bármilyen véleményét bármilyen műalkotásról.
5. Ha nem láttad az előadást, lehetőleg ne mondj (politikai) véleményt.

A mi kritikánk, a te kritikád #thealter

Nekem nem tetszik, hogy nem tetszik, hogy nem lehet rosszat mondani. Saját kiadványban persze az még megengedhető, hogy direktben ne kritizáljunk. Mindenkinek megvan a másik telefonszáma, elmondjuk, amit akarunk egy sör mellett, normális. Viszont más fórum kritikájára szerintem felesleges így válaszolni, a meghívott művészt a saját lapban ennyire harsányan megvédeni.

Főleg úgy kínos ez a joviális tempó, ha egyébként előadásról előadásra, jelenetről jelenetre egész héten kritizálunk (joggal, anélkül, azt eldönti a közönség) másokat. Szóval, ez nem tetszik. De mindegy, én csak egy munkatárs vagyok az ezerből.

* a kritika tárgyául szolgáló darabot nem láttam, az előadó művészetében, noha diákkora óta ismerem őt, teljesen járatlan vagyok. Fogalmam sincs, kinek van igaza a konkrét ügyben, de szerintem nem az az érdekes.

Reputációreparálás

Avagy egyszerűbben: online bocsánatkérés. És némi magyarázat.

Ma délután nem a legmegfelelőbb módját választottam a véleménynyilvánításnak, s ez elég nagy baj. Nem volt bennem rossz szándék, de ez mindegy: bűnös, aki felebarátja arcába kergeti a vért.
Bármi, amihez kicsit is értek, nehezen éri el, hogy rámondjam: jó. Oké, egészen őszinte leszek: kínosan kritikus tudok lenni. Cinikus egykedvűséggel figyelem a dolgokat, ügyeket, amelyhez úgy érzem, közöm van. De ugyanez a cinikus egykedvűség van bennem, ha a magam munkáiról van szó: így jól bírom, és szeretem is a kritikát. És ritkán jut eszembe, mások ezt máshogyan élik meg.
Ez pedig baj, és újra megéltem, nem szabad így beszélni. Mónika, kérlek, ne haragudj!

Mi lenne, ha magyarul írnák meg?

mindenki olvassa el a törvényt, amely bár bonyolult és nehéz követni, de tartalmát a bírálóknak is ismerniük kéne.

via hirszerzo.hu

– mondja egy magasan kvalifikált jogász, Martonyi János a médiatörvényről. Hát a picsáért nem magyarul, tömören, egyszerűen írták meg?

Javaslat például: 1§. Mindenkinek kuss!

Édes bosszú

<!-- Lábléc... -->    <div class="footer_row1"></div>    <div class="footer_row2">      <!-- Hülye explorer miatt space-ek -->      &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;     2010  &copy; Pécsi Női Kosárlabda Kft. - Minden jog fenntartva.       <!-- Hülye explorer miatt space-ek -->      &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;    </div>  <!-- ...Lábléc -->

A rendszergazda édes bosszúja :)))