2010. június 9., szerda

Protokontrolltalanul

A távbeszélő hőskorában az etikett egyértelmű volt: aki hívott, annak kellett bemutatkoznia, hiszen ő – eltekintve a hibáktól – tudta, hogy kit hív. Ma, amikor a telefonszámok a háttérbe vonultak, és inkább személyeket hívunk, a bemutatkozás erősen az apályát éli. A standard kérdés a nem zavarok, a tudunk-e beszélni lett. 


Ma belefutottam egy telefonos helyzetbe, ahol elsőként azt kérdeztem, tudunk-e beszélni, a jóváhagyás után pedig a tárgyra tértem. Pontosan tudtam, kit hívok, és abban a hiszemben voltam, a hívott is tudja, ki vagyok, hiszen jó előre számot cseréltünk. 

Ő viszont visszakérdezett: bocs, kivel beszélek? Kiderült, nem mentette el a számom, ezért halvány lila fogalma sem volt, ki kérdezi, hogy megjelent-e végül a cikke.


Úgy tűnik, az etikett mindig etikett marad, és egy úriembernek igyekeznie kell minden körülmény között betartani a megfelelő protokollt.