2010. június 14., hétfő

Fordában

Kora reggel van, nyomott, álmos fejek utaznak a buszon. Döccen a járat, pedig az aktuális megálló üres. A sofőr az ajtót sem nyitja ki, ehelyett az eddig összegyűlt pénz számlálásába fog. Persze, mert a menetrend szerint 6 óra 53 perckor kell ennél a megállónál lennünk, jelenleg pedig 6 óra 51 perc van. Tehát várunk.

Várunk egy hölgyre. Ebben a faluban alszik, de a városban dolgozik, a bankfiókban. Az egyik sofőr rokona. Tisztában van tehát a fordával. Neki joga van 53-ra a megállóba érni, és ezt ki is használja. A buszon az utastéri óra mutatja az időt. Senki nem szól, de több tucatnyi szempár nézi, ahogy a digitális számlap továbbgördül. Megszokták, hogy ezen a vonalon nemcsak váró utas, hanem váró busz is van. Külön tanulmány azok reakciója, akik újak még az ingázásban. De ma nincs ilyen, rutinos rókák vagyunk mind.

Az óra átugrik az 53-asra, a sofőr lassan betolja a kasszát. Körülnéz, vált, index, majd lassan fordul ki a megállóból. Alig néhány méter után a hölgy is kifordul az utcából. A busz azonnal fékez, aztán visszatolat. A hölgy felszáll, biccent, leül az első szabad székre: 6 óra 54 perckor folytatjuk az utazást.