2011. március 7., hétfő

Ne okostelefonnal akarj telefonálni

Cégvezető ismerősöm visszaváltott egy butatelefonra – még pedig egy lesajnált, eltemetett, leköpködött Nokiára. Egy közel ötvenes, megállapodott, anyagi jólétben élő, tisztességes hasznot termelő vállalkozás ügyvezetőjéről beszélünk. Aki sosem sajnál magára költeni, ha az örömöt szerez, ha hasznos, ha tényleg fontos.
Megvette az iPhone-t is, amikor végre magyar szolgáltató adta el neki. Abban bízott, lehet vele telefonálni, megnézni néhány fontosabb hírt, elolvasni a leveleket. Ez ment is, de az egy töltéssel megoldható ügyek drasztikusan lecsökkentek. A telefon rendre rosszkor merült le – hiszen voltaképpen a legtöbb ügyét telefonbeszélgetéseken keresztül oldja meg. Ő hangátvitellel akar telefonálni – sokat, néha döbbenetesen sokat. Mert így intéződnek a dolgai.
Kérdezi tőlem, hogy kipróbálja-e az Androidot. A fentiek fényében azt javasoltam neki, egyelőre ne. Pláne, hogy jelen pillanatban nem rendelkezik semmilyen Google-kontakttal. Ez persze orvosolható, de egy olyan telefonért cserébe, amely ugyanúgy egy nap alatt lemerül az intenzív telefonálás miatt, értelmetlen. Egyébként az úriember az online világ iránt érdeklődő, van Facebook-fiókja, használja az Iwiwet, hozzászól, megoszt ezt-azt, persze nem olyan függő, mint én. Kibírja estig, sőt, a hétvégéig, hogy csekkolja a közösségi híreket.
Szóval, van élet a felhajtáson túl. Sőt, lehet, hogy épp ott kezdődik.