Pluszpénz erre persze nincs, de ezekben a hetekben hordjuk az archívumot hűvös halomba, és meglepő módon bőven találunk olyasmit, amitől szemünk-szánk eláll.
Én sajnálom Gergőt. Mert valami olyasmit kellene megalkotni, ami lehetetlen ma. Lehet gyerektévét készíteni, persze. Stábokkal, többhónapos forgatási időkkel, alapos háttérmunkával, szakértőkkel, valódi közszolgálattal. Gyönyörű képeket, újszerű megszólalókat, kortárs meséket lehetne csinálni. Pénzből. De nincs pénz.
Jópofa, ha előkeresik Mazsolát és Tádét, Süsüt – de a gyerekek (és velük mi) egy nagyon más világban élnek. Lájkolnak, megosztanak, egymásra támaszkodnak, hitek, divatok kelnek mértékre közöttük, hogy a másik percben nyomuk se maradjon. Jobban kezelik a netet, az információkat, mint mi. Nyomokban ott a hálózat társadalma bennük. Mit szól ehhez a Sárkányfűárus?
Nézettség lesz, mert a mai harmincasok, negyvenesek áhítattal és kultikusan nézik majd a Lolka&Bolkát, saját gyerekkorukat. De ebből még nem lesz BBC-féle tematikus adó.
Szóval, kedvelem, de sajnálom Gergőt, mert ezekkel a kondíciókkal (bólintásra várva) a lehetetlent akarja.
