Az első hűha-élmény informatika vonalon gimnazista koromban ért: egy távközlési rendezvényen néhány résztvevővel együtt ingyen megkaptuk az OS/2 WARP telepítőcédéjét (talán ez volt az utolsó ingyenes termékem a Samsung előtt…). A nem túl izmos 486-osomra (amelyen addig DOS 5.0 terpeszkedett) gyorsan fel is tettem. A szoftver bemutatkozó lépései között volt egy – mai szemmel borzadályos – videó, amelyben halak úszkáltak fel és alá. Emlékszem, percekig bámultam az akváriumot a képernyőmön, és éreztem, valami fontos dolgot látok. Hűha! (No.1)
Szintén gimnazista koromban jött az internet, szintén valami távközlési cég bemutatója: a résztvevők szombaton a konferencia után néhány tízpercet eltölthettek a hálózatba kötött gép előtt. Az AltaVistán keresztül néhány Cindy Crawford képet – mai szemmel borzadályos minőségűeket – mentettem ki floppyra. Hűha! (No.2) Néhány napja androidos telefont használok – a Telenor által tesztelésre átadott Samsung Galaxy 3 készüléket, amelyet (borzadályos közhellyel) a kompromisszumok robotosának neveztem el. A hűha-élményt ez esetben az applikációk jelentik: az operációs rendszer adottságait használó, internetes, de böngésző nélküli, az eszközre optimalizált tartalmakat letöltő kis szoftverekről van szó (így olvasok néhány napja Népszabit, de a FigyelőNet appja is figyelemre méltó). Itt nem korlát a kis képernyő, a véges kapacitás – annak megfelelően kerül a készülékre a tartalom. De ilyen applikáció a Twitter-kliens is, vagy a Gmail keretrendszere. Hűha! (No.3)