2010. szeptember 3., péntek

Zsoldosok

Minden köztisztviselő, hitem szerint, zsoldos. Szakember, aki a közigazgatás valamely területéhez az átlagnál jobban ért, nem ritkán magasan képzett. Természetesen van saját szakmai elképzelése, divatosan szólva víziója, milyen rövid-, közép- és hosszú távú tervek mentén lehetne az adott területen eredményeket elérni. Mivel azonban lojális (ahogy más szakemberek cégeikhez azok), elfogadja a politikus utasításait, és azok mentén végzi munkáját. Ideális esetben a politika és a szakma víziója jelentős felületen találkozik – máskor arról szól a történet, hogy a köztisztviselő szakmai érveket próbál gründolni egyébként hajmeresztően rossz elképzelésekhez.

Egy valamire való politikus hátországnak tekinti apparátusának tagjait, amelyre támaszkodni lehet, amely a szükséges szakértelmet biztosítja az ő feladatához. Egy jó politikus sok mindenhez ért egy keveset, és biztonsággal támaszkodik az övénél mélyebb szakértelemre; egy rossz azt képzeli, hogy mindenhez ért, és inkább családtagjaira, vagy elvtársaira támaszkodik.

Egy zsoldos nem tesz hűségesküt. A zsoldost megfizetik, hogy tudását odakölcsönözze egy ügy mellé. A zsoldos nem tekinti az ügy természetét, annak üdvös, vagy gonosz mivoltát – megteszi, amire felbérelték. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy valamihez professzionálisan értsen. Különben nincs értelme fizetni.

A honi jobboldal nem szereti a zsoldosokat. Sokkal inkább a hűbéreseket. Fizetni természetesen nekik is kell, de a vazallus nem kell, hogy feltétlen szakértő legyen. Fontosabb, hogy hű legyen. Hogy ne kételkedjen. Ne legyen cinikus. Ne legyen lehetőleg szakmai víziója. Csak tegye, amit kell.

Te hogy látod, vazallusok vagy zsoldosok végeznek társadalmilag hasznosabb munkát?

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=ZA6QmcTcuzY?wmode=transparent]