Lautreamont azt írta, „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon”. Louis Aragon nyomán e mondatot úgy ismerjük, mint a szürrealizmus szépségeszményének mintáját.
Most ezt írom: „Rút, mint a napszemüveg és a vakufény szándékos találkozása egy tükör előtt.” Vajon szárnyra kap e mondat, mint korunk szépségeszményének antitézise?