Ha egy ember megöregszik, beszűkül számára a világ. Hovatovább a
leglényegesebb problémává növi ki magát a hol fáj éppen, a volt-e ma
széklet, a mit eszünk ebédre. A valóság megcsontosodik a számára,
semmi új, semmi eltérő befogadására nem képes már. Merev, mint a
sírkő. Idős szeretteink rigolyáinak elviselése nehéz, de jellemet
építő életfeladat. Ha azonban a nem is vészesen idős főnökünk
merevedik bele az egyre nyíltabban ostoba hatalmával való
visszaélésbe, az semmiképpen sem nevezhető jellemépítőnek a számára,
aki ezt elviseli.