A két férfi lassan, tűnődve haladt a városba vezető úton. Egyikük sem
volt már fiatal, az egymás iránti tiszteletet így nem a
mester-tanítványi kötelesség, hanem az őszinte megbecsülés vezérelte.
Egészen őszinték voltak már egymáshoz, ahogy viszonyuk a tudáshoz, az
egyetlen igazsághoz kiegyenlítődött.
kánonját, Európa és Afrika minden krisztusi tanításának szent könyvét.
Úgy veszem észre, atyám, hogy a különbségeink alig nüansznyiak. Ahogy
Pál írja: „Nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem csak
Krisztus van. Ő minden és ő van mindenekben” – Olvastad akkor Tamást is: az eretnekség az a fajta hitetlenség, amit
azok képviselnek, akik ugyan Krisztus hitén vannak, ám a hit tanait
elferdítik. Az eretnekség büntetése nélkül nem tudnák híven megőrizni
és továbbadni a ránk bízott krisztusi örömhírt. A hamis próféta
megtévesztésig hasonlít az igazi prófétára, de belső lényegét tekintve
a Sátán képviselője. Minél ájtatosabb valaki, annál gyanúsabb, hiszen
talán így férkőzik be az anyaszentegyház legbelsőbb köreibe, hogy
belülről pusztítsa el azt. – Atyám, a krisztusi örömhír tanai bár szigorúak, de úgy vélem,
eredeti értelmük mindenképp kiterjesztő. Kimondatott: a pogányokból
lett keresztényeknek nem kell betartaniuk a mózesi törvényeket. Jézus
hite elsősorban a lélekhez szól tehát, és nem a hittételek bonyolult
szövevényét kéri számon talmudiánus módon. Jézus egyetlen szabályt
adott nekünk: amit akarsz, hogy mások tegyenek neked, tedd te azt
nekik! – De emellett kereszténységünk célja az öröklött hagyományokban való
egyetértésen keresztüli szüntelen egységesítés. Ez vezet az
üdvösséghez. Azt valljuk, a megváltás a szellem szintjén, a
láthatatlanság birodalmában, a lélekben, az egyén világában zajló
folyamat, de csak akkor, ha az egyetlen igaz hitet követi. – Úgy érzem, atyám, hogy így nem csak az eretnekséget és a babonát
üldözzük, hanem a felfedező, útkereső szellemet is kordában igyekszünk
tartani. – Mert senki nem húzhatja ki magát a közösből, nem lehet kivonulni,
mindenkit aktivizálni kell. A szellem embereinek nincs elvonulás,
magányos elmélyülés, szabad gondolkodás, tiszta megismerés. Mindennek
a közösséget és a haladást kell szolgálnia. Nem megismerni, nem
ábrázolni, hanem megváltoztatni kell a világot Krisztus nevében. – Az utolsó ítélet pedig hamarosan megszünteti a társadalmi
igazságtalanságokat és megvalósítja Isten országát. – Inkább a mennyeknek országára kellene koncentrálnod az evilági
siralomvölgy helyett. – Még egy kérdés, atyám. Olvastam, hogy az ősi pogányság megelégedett
azzal, hogy az isteneknek ápolták a kultuszát, és ha az isten nem
teljesítette, amit tőle vártak, a hívek el is fordulhattak tőle. A mi
hitünk azonban az ember legbelső lényét követeli. – Így van, ezért kell a bensőt megvizsgálni, folyamatos ellenőrzés
alatt tartani, hogy van-e igazi, őszinte hited. Hiszen ha nincs,
veszélybe kerül Isten léte, és vele a közösség, a társadalom. – Nem elég tehát elvégezni a szertartásokat és betartani a törvényt,
akár betű szerint, a belső megélés, az őszinte hit jóval fontosabb.
Jézus mondá: „Ne az edény külsejét tisztítsd meg, képmutató farizeus,
hanem a belsejét.” – Ha nem helyesen hiszel, elkárhozol, sőt mindannyiunk hitét
gyengíted. Ezért kell állandó ellenőrzés alatt tartani téged és a hit
szüntelen kinyilvánítására kényszeríteni. – Mert csak egyetlen igaz isten létezik, a többi mindegyik hamis
bálvány. Nem lehet hát hosszú életű az az egyház, amely szüntelenül
felháborítja az egyetlen igazságot. Az inkvizítor, aki eddig egykedvűen hallgatta a két férfi számára
érthetetlen nyelven zajló locsogását, megelégelte a zajt. Intett a
katonáknak, akik dárdájukkal sietősebb tempóra kényszerítették a két
férfit. A városból idelátszott a nemrégiben meggyújtott máglyák fénye.
