„A […] magyar közéletben sem miniszter, sem közösségi jegyző, sem bankelnök, sem ipartestületi elnök, sem akadémiai elnök, sem tanfelügyelő nem lehetett olyan ember, aki döntő pillanatban nem volt hajlandó vagy nem volt képes egy rendeletben, egy fegyelmi határozatban vagy egy pohárköszöntőben magáévá tenni a közéleti hazugságoknak azt a rendszerét, amelyen az egész közélet felépült.”
A megfejtők csokit ehetnek.