Az imént felírtam fészbúkos oldalamra azt a szókapcsolatot, hogy „segghülye Szijjártó” Ez tagadhatatlanul kemény, bárki megalázására alkalmas jelző, de a közszereplőnek az átlagosnál többet kell tűrnie. A fészbúkos oldalnak két adminisztrátora van, tehát az új törvény szerint akár lehet szerkesztett tartalom is (hoppá, hoppá, lehet, hogy regisztrálnom kellene a hatóságnál?). Tegyük fel, hogy feljelent valaki, a Médiahatóság pedig úgy véli, Szijjártó emberi méltóságát súlyosan sérti a jelző. A szerkesztőséget (engem és a páromat) üstöllést megbírságolják.
Tegyük fel, a mondott tartalmat e szankció ellenére sem óhajtom eltávolítani. A Médiahatóság ekkor levelet küld a Facebook központjába, Palo Altoba. A Facebooknál van egy tartalomért felelős csapat (a The New York Times nemrégiben be is mutatta őket), amely ezzel foglalkozni fog. Gondolom, lefordítják az inkriminált tartalmat, és hoznak egy döntést. Tegyük fel, hogy mivel közszereplőről van szó, és az eddigi gyakorlat szerint a Facebook tartalomfelelősei is hasonlóan gondolkodnak, mint a magyar Alkotmánybíróság, nem kívánják törölni a bejegyzést. Ebben az esetben mit tehet a Médiahatóság? Tovább levelezik, kínos szégyenbe hozva Magyarországot, hogy de márpedig vegyék le? Vagy belenyugszik, hiszen a büntetést itthon, az utolérhető és transzparens szerkesztőnek már kiszabta? Mit fog tenni, ha nincs ilyen tartalomfelelős, mint a Facebook esetén? Ha mindössze egy légkondicionált szerverterem van valahol a nemzetközi vizeken? Ha a szerkesztőség nem annyira transzparens, mint az enyém? Ha a tartalom ugyan látható, de semmi más nem megfogható? Van-e értelme a hozzám hasonló kisemberekkel, vagy éppen fantomokkal küzdeni? Mennyi elfolyó energia, mennyi kidobott pénz… És ettől még bárki gondolhat, sőt, saját közösségében még írhat is, amit csak akar. Akár Szíjjártó Péterről is. Vagy bárkiről. Marhák ezek mind.