A párom lakóhelye melletti szupermarket már a bejáratnál megmutatja – nagyon helyesen –, hogy kik felelnek a mondott áruda megjelenéséért, tisztaságáért, felszereltségéért. A tablón a mindenkori vezető és két helyettese látszik.
A vezető az elmúlt hónapok során többször kicserélődött. Megnyerő (vagy épp antipatikus), de mindenképp fiatal arcok váltják egymást a vezető helyén, miközben a helyettesek fotóját már kiszívta a nap.
Arra tudok gondolni, hogy akik ténylegesen dolgoznak, akik az áru megrendelésével, a polcok megjelenésével, az Excel-táblák kitöltésével, a takarítók igazgatásával foglalkoznak, sosem változnak. Mert bizonyítottak, mert kisujjukban a szakma, mert nem kérnek túl sok kenyeret, nincs két nyelvvizsgájuk, talán felsőfokú végzettségük sem. Viszont dolgoznak kérdés nélkül, túlórázva, hétvégén is – megbízhatóan.
Ez alatt a főnök, aki nyilván végigmegy a HR szigorú toborzási procedúráján, megvan a végzettsége, nyelvvizsgája, részt vesz a külföldi képzésen – majd súlyosan megbukik a napi feladatai során. Mindaz, amit külföldön megkap, hajítófát sem ér a panelházak között meghúzódó, a napi magyar valóságot megtestesítő boltban. Nincs elég vevő, nincs elég bevétel, nem mennek az akciók – valami oka biztos van, hogy kirúgják a vezetőt.
Vagy gondoljak inkább arra, hogy ez a vezető néhány hónap után jobb helyre kerül, míg helyettesei ott fognak elpusztulni a raktári íróasztaluk mellett?
