2012. április 6., péntek

Húsvét elé

Ragyogó metaforák vannak a könyvben, amelyet szent szövegként kezelnek sokan. Jézus példázataiban, ott leírt életében a mindennapi ember életének stációit találod meg.
Hiszen nem köszöntöttek-e téged is mirhával, tömjénnel a három királyok, amikor megszülettél? A megváltó minden kisded, és csak később válik a megszokott mihasznává.
Vagy nem nyitottál-e vitát te is fiatal korodban az agg bölcsek, a farizeusok ellen nap mint nap? Nem ágált-e benned is az igazságérzet, amikor feszítve érezted, a világ rossz, elhibázott, tökéletlen? Aztán persze megadtad végül a császárnak, ami a császáré.
Nem rendeztél-e te is néha kánai menyegzőt a nincsből, nagyanyád ezeresztendős trükkjeiből építkezve, teremte szinte a semmiből örömöt, jóleső közösségi érzést?
És nem mentél-e végig ugyanúgy a magad kálváriáján folyton? Nem hibáztál-e, kerültél-e padlóra te is? Nem feszítettek-e ugyanúgy téged is keresztre a körülmények, a történések, egy másik ember, vagy épp önmagad? Tán nincs is olyan, aki ne érezte volna, hogy az itt és most kilátástalan, fájdalmas, embertelen, irracionális – és a legjobb megoldás a korai vég lehetne.
De benned is feldübörgött az élet diadala – et resurrexit tertia die –, harmadnapra feltámadtál halott poraidból, újra felkeltél, mert nem tehettél mást, és már a lehetőséget kutattad, már a továbblépés módjait kerested, hogy hogyan folytathatod, mert folytatni kell, nincs mese.


Ezek nem az írás sorai. Még csak nem is vallásosak. Nincs kapcsolatuk tételes egyházakkal, bevett tanításokkal. Ezek csak a Húsvét fölött elmerengő egyetlen ember gondolatai. Aki azt tanácsolja, sonkakötözés, ablakpucolás közben, mellett érdemes elmerengeni a hagyományok által fenntartott nagyszerű metaforák üzenetén. Talán egész életünk sem szól másról, mint ezek felfejtéséről élethosszig.
 
Mindenkinek legyen szép és örömteli a húsvéti ünnepe!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése