Ma, pontban délben egy privát számról érkezett telefonhívásom. Egy
ideje hívogattak már rejtett számról, de mindig rosszkor, visszahívni
pedig, ugye, így nem lehet. Ma azonban az ebédszünet nulladik percében
elért végül. Egy unott, feltehetően középkorú hölgy szólt bele rövid
tárcsahang(!) után. Arról érdeklődött, szoktam-e borotválkozni, és ha
igen, mivel. Egy pillanat kivárás után – mennyire szenzitív adat az,
hogy borotválkozom-e – készségesen mondtam, szoktam, pengével. Akkor
volna önnek egy ajánlatom – folytatta. – Ön el akar nekem adni
telefonon keresztül egy zsilettpengét? – kérdeztem vissza meglepetten.
– Csak ajánlat. Mindössze hétszáz forintért svájci minőségű (de kínai
gyártmányú, gondoltam hozzá magamban), cserélhető, önélezős pengét
küldünk a címére. Mondaná akkor a címét?
Nem mondtam, és bontottam a hívást. Érdekes, nem hívott vissza.
