…és én

@lunanyuszi nyomán:

Tizennégy éves voltam 1993-ban, körülbelül hétéves korom óta tudok úszni, de a mai napig csak elheveredni szeretek a langyos vízben. Kövér voltam, mint a disznó, de barátságos és legfőképpen alkalmazkodó. Ma már nem vagyok annyira kövér, időt múlatni pedig vízpart helyett inkább baráti beszélgetéseken, kiskocsmákban, emberek között szeretek.
Nyelvtanból, irodalomból voltam dicséretes, a többi tárgyból inkább csak jó. Majdnem jogász lettem, de vérmérsékletem inkább bölcsészes.
Szegedi, ezen belül fölsővárosi vagyok, itt érzem jól magam. Szálakat még nem láttam. De most jövök rá, hogy ez valami metafora (vö: tündéri láncok).
A legnagyobb vereségeket önmagammal szemben szenvedtem el. De ide kötődnek szerény győzelmeim is.
Pekingben nem voltam, külföld számomra elsősorban Lengyelország.
Rühellem az eszetokjákat, azokat, akik íróasztal mellől, tankönyvekből, elvont statisztikákból megmondják, hogyan van az élet, és mit kell csinálni. Az eszetokják nem beszélgetnek, hanem kinyilatkoznak. Világukban mindig valaki más a hibás, mindig valaki másra kell vastagon rákenni a fikát. Bár van eszetokja, aki megenni is szereti.
Keményen dolgozó, ámbár rendkívül lusta (meditatív) ember vagyok, azt hiszem, pont leszarom, hogy kivel foglalkozik az a közvélemény, amelyet az index, a hvg online és a többi eszetokja, fikaista médium elképzel magának.
És nem vagyok ilyen seggfej, mint ennek a cikknek a beszélője:
http://sportgeza.hu/2012/london/cikkek/velemeny/gyurta_es_en/

Rajzol az Index

Ha nincs fotó, akkor rajzolunk

Az Index fotósait Kövér László kitiltotta a Parlamentből, ezért a mai ülésnapot kezdő bírósági rajzolónk, Szily László követi. Mostantól vizuálisan is átélhetik ezt a vibráló hétfőt, nemsokára jönnek az első rajzok.

via index.hu

Ügyes megoldás :))

Tényleg lenne hazai szarhiány?

Nem terveztek ezek semmilyen pirotechnikai bemutatót. Hazudtak a játszóruha szükségességéről. Még a szart is csak behazudták, képesek voltak egy ilyen pimf ígéretet is megszegni, semmit sem tanulva Balatonőszödből. A Magyar Szocialista Párt testét a legalsó szintekig járja már át a becstelenség és a füllentés mételye, egy adag szart, egy pohár vizet, egy lélegzetnyi levegőt sem várhatnak már tőlük a választópolgárok.

via index.hu

Azt írja Bede, hogy nem volt szar. Szerintem volt.

• a két szoci politikus sajtótájékoztatója, ugye, olvashatjuk, szar volt. 
• lehet, hogy az ígért szart a sajtó megjelent nyolc darab képviselője prezentálta később. 
• de ez a legbiztosabb: a két szoci, amikor meglátta Bedét, a hazai fikaizmus apostolát, menten összeszarta magát.

Az nem lehet, hogy itthon ne legyen legalább valami szar…

A West Balkán-os késelés legendája

A késelős történet megindulásában közrejátszott, hogy az MTI egyik első, éjfél után nem sokkal kiadott rövidhírében az állt, hogy „az MTI tudósítója úgy értesült: tömegverekedés tört ki, majd egy késsel megszurkáltak több fiatal lányt is”. Az MTI híreit gyakorlatilag a teljes online sajtó átveszi, így bukkant fel szinte mindenhol a késelés szó.

A rendőrség hajnalban megtartotta a helyszínen a késelés hírét cáfoló rögtönzött sajtótájékoztatót, és bár például az Index cikke még éjszaka frissült, az egyik képaláírásban véletlenül még másnap délelőtt is olvasható volt a késelés a szó. Ez lett később az egyik hivatkozási pontja azoknak az elméleteknek, amelyek szerint a média a rendőrséggel együttműködve megpróbálja elhallgatni, eltussolni az ügyet.

Rontott a tények kibogozására irányuló erőfeszítések hatékonyságán egy szerencsétlenül összerakott mondat is, amely a rögtönzött rendőrségi sajtótájékoztatón hangzott el. A késelés hírét cáfolni igyekvő BRFK-szóvivő véletlenül azt mondta: „Azonban egyértelműen kizárható az, hogy nem történt késelés az este folyamán.” Ezt internetes fórumokon freudi elszólásként értelmezték, de volt olyan elmélet is, amely szerint a nyakatekert megfogalmazással akarja biztosítani a rendőrség, hogy később ne lehessen rajtuk számon kérni az igazmondást.

via index.hu

Hibás az MTI, a rendőrség, a „véletlen” – csak az Index szerkesztősége nem. Hogy is van ez?

Fenegyerekeskedés

Negyvenes, konszolidált családos emberek. Egy piacvezető vállalat
vezető munkatársai. Természetesen nem konvencionális üzletemberek, de
a széles nyilvánosság előtt egyre konvencionálisabb újságírók. A
Moszkva teres generáció tizenéve még az alig tízezres látogatottságú,
igencsak forradalminak számító weblapokra írt – voltaképpen majdnem
azt, amit helyesnek gondolt. A szabadság volt ez maga. A szakma
fitymálta őket, újság a Népszabadság, meg a Magyar Nemzet volt.

Most, amikor a nyomtatott lapok kiadói kétségbeesetten fuzionálnak a
túlélésért, komoly üzleti döntéseket kell hozniuk, egyik oldalon a
politika, a másikon a tőke áll fenyegetően, és minden leírt szónak
különös súlya lett. Alkalmazkodtak hát. De azért szűk nekik ez az
öltöny, az is látszik. Hát így lettek az egykori fenegyerekekből
lelkes tumblászok. Egy amerikai szerveren, néhány ezer vájtfülűnek
ismét ontják a tartalmat, azt, amit nem lehet kitenni a közel
egymillió látogatót vonzó főoldalra.

Kompromisszum? Az. Mert élni kell, enni kell, óvodába vinni a
gyereket, kifizetni a rezsit és megvenni a napi sört, füvet, cigit. Ez
van, tetszik, nem tetszik.