Lukács György utolsó felesége Az esztétikum sajátossága kötet keletkezésének idején halt meg.
Mesélik, hogy az első nélküle töltött reggelen asztalhoz ült, és a bejárónőtől reggelit kért. A nő, aki régóta Lukácsék körül élt, megbotránkozott.
– Hogy képes most az evésre gondolni? – kérdezte.
– Nézze – felelte Lukács, – a legszívesebben utánahalnék én is. De nem tudok, bármennyire is szeretnék. Következésképpen nekem élnem kell. Ahhoz pedig, hogy éljek, zabálnom kell. Szóval, lenne szíves, és felszolgálná végre a reggelit?
