2012. szeptember 23., vasárnap

Értekezés a barátságról és a pedagógiáról

Müller tanár úrnak elmondták, hogy a fiúk „szadizzák” egyik társukat. Miután kiderítette a szó jelentéstartalmát, azt a feladatot adta nekik, hogy minden németórára (heti öt volt a héten a gimnáziumban) írjanak egyoldalas fogalmazást a barátságról.

A tizedik fogalmazás után az egyik fiú odament hozzá óra után, a teste megfeszült, szeme haragosan izzott.

­– Tanár úr! Én nem tudok többet írni! Már nem alszom, csak a szavakon gondolkodom egész éjjel!

– Róbert, ha én mondom el, miért kell dolgozatot írniuk, nem ér az egész semmit – felelte a tanár úr.

Még öt nap és öt fogalmazás után a fiú újra odament Müllerhez. Teste már nem volt feszült, szeme csillogott.

– Tanár úr! Én rájöttem!

– Igen?

– Nem helyes dolog betenni Pétert minden nagyszünetben a kukába!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése