„A bristoli állatkert mellett egy parkoló található, amely 150 személygépkocsi és 8 busz számára biztosít parkolást az állatkerti látogatások ideje alatt. 25 évig a jegyeket egy nagyon kedves és udvarias parkolóőr adta ki, az árak autóknak £1.40, buszoknak £7 volt.
Aztán egy nap, 25 év eltelte után, egyetlen munkanapot ki nem hagyva a parkolóőr nem jelentkezett. Az állatkert vezetősége felhívta a városi tanácsot kérvényezve egy másik parkolóőrt. A tanács pár napos vizsgálat után azt a választ küdte, hogy a parkolás nem a város, hanem az állatkert feladatkörébe tartozik, ahogy eddig, ezek után is nekik kell megoldani.
Az állatkert jelezte, hogy a parkolóőr a város alkalmazottja volt, a tanács pedig azt válaszolta, hogy a parkolóőr soha nem kapott tőlük fizetést.
Közben valahol egy spanyol, francia vagy olasz tengerparti villájában üldögélve, élvezve a nyugdíjas életet egy parkolóőr élt vidáman, aki egyszerűen nap mint nap megjelent az állatkert parkolójában, és begyűjtötte a parkolási díjakat, kb £560 naponta – 25 éven át.
Heti 7 alkalommal, 25 éven át ez az összeg több mint 7 millió font lett… és soha senki nem tudta még az illető nevét sem.”
[London Times]
„Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést...”