2012. július 17., kedd

Ösztönlények

Aki most a cigányság kollektív Dunába lövését, a halálbüntetés (gondolom, elsősorban cigányokra érvényes) üstöllést visszaállítását követeli, aligha különbözik nagyon lelkileg attól a kancigánytól, aki a feltételezések szerint megölte a pécsi lányt (emlékeztetnék: a móri mészárlás után is hamarosan lett elkövető. Akiről aztán kiderült, bár címeres gazember, mégsem ő volt az, aki nyolcszor meghúzta a ravaszt).

Akinek indulatai, az ismeretlen lány miatt felperzselő dühe mondja meg, hogy mit kellene most tenni, pont ugyanolyan tiszteletre nem méltó ösztönlény, mint aki az éjszakában engedett alantas vágyainak.

Próbáljunk meg legalább úgy tenni, mintha a kétezer év civilizáció hatott volna ránk. Próbáljuk meg elhinni, hogy nincs joga senkinek emberéletet elvenni, aki pedig ilyet tesz, megbűnhődik érte. Már itt, a földön is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése