2012. június 10., vasárnap

A turizmus feltámasztása

Öt fürdőváros (három magyar és két román helyszín) fogott össze még tavaly, hogy uniós támogatás segítségével jobban megismertessék szolgáltatásaikat a nagyérdeművel.  A program része volt az a túra, amelyen múlt héten részt vettem, bejárva Gyulát, Orosházát (Gyopárosfürdőt) és Makót.

Ha valaki havi háromszázezernél többet keres havonta, és nem sajnál ötvenezer forintot rátenni egy ilyen hosszú hétvégére, találhat élményeket, kikapcsolódást a Dél-Alföldön. Döbbenetes csodát persze ne várjon, de decens, iparos, sajnos néha kissé kelletlen vendéglátást, kiszolgálást azért megkap ezért a pénzért.

Gyulán a gyógyfürdő mellett a vár, Makón a Makovecz-fürdőtemplom mellett a Maros-parti Kalandpart ad extra élményt,  míg Gyopáros valóban kiváló fürdője mellé egy hagyományőrző tanyán mutatott valami mást. Gyulára Szegedről is nehéz eljutni, Békés megye útjai finoman szólva is tragikus állapotban vannak (Békéscsabát és Gyulát köti össze egy gyorsforgalmi út, de ez csak sebtapasz lehet az addigi élményekhez). Makó ebből a szempontból előnyös helyzetben van, hiszen autópályán lehet megközelíteni.

A túra első helyszíne, a gyulai vár voltaképpen egy múzeum, ahol a középkortól elevenednek meg a helytörténet emlékei. Néhány órát mindenképpen el lehet itt tölteni, végigjárva a főúri lakosztálytól a várbörtönig a helyiségeket. A helyi várfürdő évtizedek óta várja a gyógyulni vágyókat, június elején még fél-, de inkább negyedgőzzel üzemelt. Élménymedencéi egyelőre nem működtek, a sportuszodával és három kültéri gyógymedencével szolgálta ki a hétközben jórészt nyugdíjas, különösen akcióvadász vendégeit.

Az Erkel Hotel egy ügyesen feltámasztott, szocialista házgyári épületben kialakított szálloda a megszokott szolgáltatásokkal. Innen akár fecskében is át lehet sétálni a Várfürdőbe, ahol kissé hosszadalmas becsekkolás után lehet ejtőzni, gyógyulni. A városközpontban mindenfelé cukrászda, étterem, vendégház áll, a gyulaiak nagy része kötődhet a turizmushoz. Ennek ellenére az egész térségre jellemző elvándorlás itt is magas, a fiatalok inkább valami másban, egy másik országban bíznak.

Orosházán a Ravasz tanyán kezdtünk, itt Csizmadia Sándor, a tanyagazda karizmatikus egyénisége a legmegragadóbb, de tudom, egyre népszerűbb a kikapcsolódási forma, ahol menedzserek, számítógép előtt görnyedők próbálják ki az ősi földmunkákat. Egy hétvégére paraszttá válni akár érdekes is lehet annak, aki sosem próbálta, hogyan teremnek, nőnek, fejlődnek az élőlények, amelyek végül az asztalunkra kerülnek.

Gyopáros fürdője valóban pazar, mind az elzárt, külön belépővel használható élményfürdő, mind a tavak köré települt gyógyító medencék otthonosak, megnyugtatóak, kellemesek. Mindenki, aki ebben a fürdőben dolgozik, szolgálatkész, kedves, szorgalmas – az egész komplexum a vendéget, az ő kényelmét szolgálja.

A Club Hotel a fürdő közelében adott nekünk ágyat, kár, hogy étterme nem készült fel elégge csoportok fogadására, a negyvenfős csapat megsemmisítő vereséget mért a konyhára és a pincérnőre is. Kár érte.

Makón a Hagymaház jellemzésén keresztül mutatták be a Makovecz-túrát, amely voltaképpen az itt megtalálható tizenkét Makovecz-helyszínre épülő városnézés. Amennyire poros, vidéki kisvárosra számítottak, annyira volt meglepő a túra résztvevőienk a Makovecz-épületek szépsége, egyedisége. A fürdőről elmondták, világszenzációnak számítana, ha egy ismert, bejáratott helyen épült volna meg. Így viszont sok munkába fog kerülni, hogy bejáratódjék neve. Sajnos, a kiszolgáló személyzet sem volt annyira szolgálatkész és kedves, ahogy azt Gyopároson láthattuk. Nyilván ehhez idő kell még.

A Maros Kalandpart volt az egyetlen helyszín, amely látogatásunk alatt spontán vendégekkel volt teli. A pangó, alig-alig látogatott fürdőkkel szemben ezen a strandon élet volt – s nem csak azért, mert negyvenen odamentünk.

A kalandpálya mind gyereknek, mind felnőttnek bő órás élményt ad, a fák között mászva kipróbálhatjuk állóképességünket. A Maros fölötti drótkötélpályán átcsúszva pedig felülről szemlélhetjük meg a folyót, és kincseit. Kimondottan jó, ismétlésre vágyó élmény.

A túrát a makóiak által felszolgált bableves, kemencében sült csülök és péntek este lévén, néhány korsó jó sör zárta. És az a konklúzió, hogy a fürdőre épülő turizmust kánikulában nem kell feltámasztani, de ha nincs
jó idő, még az ima sem segít.

P1180124P1180106P1180102P1180037P1180086P1180142P1180098P1180112P1180118P1180114P1180133P1180151P1180144Img_20120607_151155Img_20120608_160936

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése