Polgármester főnököm egyik kedves sztorija Makovecz Imre hetvenéves köszöntésén esett meg. A főhelyen ülő mestert annyian köszöntötték, hogy hosszú sor alakult ki széke előtt. Ebben állt feleségével a szocialista polgármester is. Amikor már csak háromembernyire volt Makovecztől, Imre bácsi felnézett, és meglátta. – Nézzétek, itt egy szoci! – kiáltott föl, mire hirtelen egész komoly tér nyílt körülötte, a bocskais, mentés urak pánikszerűen léptek hátra kettőt.
A végtelenül ostoba megosztottság azóta továbbszivárgott: önkormányzati pénzügyeseknek (azaz egyszerű köztisztviselőknek, pénzügyes szakembereknek) szerveztek országos fejtágítót nemrégiben. Ebédszünetben spontán társaságok alakultak ki, de amikor kollégáim elmondták, hogy Makóról érkeztek, partnereik váratlanul felálltak az asztaltól, és szó nélkül távolabb ültek.
Nyilván fertőző szocialista irányítású városban pénzügyekkel foglalkozni.
„Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést...”