Hitem szerint vannak az életet élvező, abban lubickoló, a problémákat
jól kezelő, vágyaikat megvalósító, mindig többre törő; és vannak a
saját életüktől is két lépés távolságot tartó, a világra és önmagukra
kritikusan reflexív, fanyalgó emberek (meg egyebek is, de az e
bejegyzés szempontjából irreleváns). Az, hogy én az utóbbi csoportba
tartozom, plusz vagyok annyira önző és magamutogató, hogy a világháló
fejlődése nyomán fanyalgó, keserédes, lelkendező és egyéb reflexióimat
folyamatosan közszemlére teszem, nem jelenti, hogy ne ismerném a másik
oldalt, és hogy meg akarnék bántani bárkit is abból a csoportból (n.b.
egyik csoportból sem szeretnék senkit bántani). Az, hogy sok mondatom
egyes szám első személyű, nem jelenti, hogy csak az én szerepelne a
szótáramban.