A magyar sajtó hirtelen felfedezte, hogy a nyilatkozó átlagjobbikosnak elég egy bonyolultabb (értsd jelzőket, esetleg mellékmondatot tartalmazó) kérdést feltenni és hagyni beszélni, elkezdett áramlani az információ arról, hogy kik azok az emberek, akik rácuppantak arra a retorikára amely a „Több pízt a zembereknek!” mszpés szlogen reciklált változatát az „Akasszunk!” innovációval feltúrbózva promótál egy új Magyarországot.
„Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést...”