Érdekes keresőoptimalizálási problémára hívja fel – a maga részéről drasztikusan – Andy Beard a blogján. A Twitter úgy döntött, nofollow taggel látja el a hírfolyamban mind az említéseket, mind a felhasználók által közzétett linkeket. Ehelyett azokat követi oldalt, akiknél megnyomtam a követem gombot.
Mit jelent ez? Azt, hogy hiába osztja meg többtíz, többszáz, esetenként többezer felhasználó a linket, a Google a magas pagerankkel rendelkező Twitter-oldalakról nem követi őket, olyan, mintha nem is lennének ott. Maga a Twitter-közösség persze megtekintheti, és követőink ránézhetnek a linkjeinkre, de a keresőrobotok számára nincs kiút a Twitterből. Ugyanígy: hiába osztunk meg újra tweeteket, vagy válaszolunk valakinek: ezen beszélgetések linkjei a Twitter szerint nem megbízhatóak.
Ugyanakkor a szerző arra is rámutat, a Google a Twittertől közvetlen adatokat kap, tehát nem a weboldalon keresztül, hanem feedként, így hát mégis követi a linkeket (nem beszélve az olyan aggregátor oldalakról, mint például a Twittertop).
Andy Beard, úgy érzem, egy elvről beszél, arról, hogy a Twitter egy cégek közötti szerződéssel megszegi azt az egyenlőséget, amely a keresőoptimalizálást végző szakemberek között van. Az oldal nofollow tagjei egyszerűen udvariatlanok, sértőek – és értelmetlenek is ugyanúgy. Különösen úgy, hogy a Buzzba bekötött twitterfolyam teljes egészében a Google rendszerébe kerül.
Andy két megoldást mutat: vagy nofollow az egész oldalra (fura megoldás…), vagy a nofollow tagek teljes száműzése (válasszon a Google). Voltaképp valóban ez lenne demokratikus és a verseny szelleméhez méltó.
