A mi kritikánk, a te kritikád #thealter

Nekem nem tetszik, hogy nem tetszik, hogy nem lehet rosszat mondani. Saját kiadványban persze az még megengedhető, hogy direktben ne kritizáljunk. Mindenkinek megvan a másik telefonszáma, elmondjuk, amit akarunk egy sör mellett, normális. Viszont más fórum kritikájára szerintem felesleges így válaszolni, a meghívott művészt a saját lapban ennyire harsányan megvédeni.

Főleg úgy kínos ez a joviális tempó, ha egyébként előadásról előadásra, jelenetről jelenetre egész héten kritizálunk (joggal, anélkül, azt eldönti a közönség) másokat. Szóval, ez nem tetszik. De mindegy, én csak egy munkatárs vagyok az ezerből.

* a kritika tárgyául szolgáló darabot nem láttam, az előadó művészetében, noha diákkora óta ismerem őt, teljesen járatlan vagyok. Fogalmam sincs, kinek van igaza a konkrét ügyben, de szerintem nem az az érdekes.

Viszonyosság

Köszönni fáradtságos tevékenység.

A szív körülbelül hetvenszer húzódik össze percenként.

Az is munka.

Hozzászoktunk, nem érezzük megerőltetőnek. Azt vesszük észre, ha kihagy.

Nem a fáradtság, hanem a hiánya fájdalmas.

Ahogy egy kimaradó köszönés annak, aki nem köszön, és akinek nem köszönnek.

Ösztönlények

Aki most a cigányság kollektív Dunába lövését, a halálbüntetés (gondolom, elsősorban cigányokra érvényes) üstöllést visszaállítását követeli, aligha különbözik nagyon lelkileg attól a kancigánytól, aki a feltételezések szerint megölte a pécsi lányt (emlékeztetnék: a móri mészárlás után is hamarosan lett elkövető. Akiről aztán kiderült, bár címeres gazember, mégsem ő volt az, aki nyolcszor meghúzta a ravaszt).

Akinek indulatai, az ismeretlen lány miatt felperzselő dühe mondja meg, hogy mit kellene most tenni, pont ugyanolyan tiszteletre nem méltó ösztönlény, mint aki az éjszakában engedett alantas vágyainak.

Próbáljunk meg legalább úgy tenni, mintha a kétezer év civilizáció hatott volna ránk. Próbáljuk meg elhinni, hogy nincs joga senkinek emberéletet elvenni, aki pedig ilyet tesz, megbűnhődik érte. Már itt, a földön is.