2012. december 28., péntek

Érzek-e hálát a magyar közéletért?

Botrányt okozott, hogy egy kortárs magyar művész tizenkét tálon egy-egy darab szart mutatott be például Szegeden, a Reök Palotában. Győrffy László Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben című installációja – naná, hogy ez botrány – nagyon pontosan felmutatja, hogy a szegedi és az országos kulturális, gazdasági és közigazgatási politika milyen nagyszerű és fontos produktumot tud felmutatni az elmúlt két, és az elmúlt nyolc esztendőben egyaránt a mindenkori választópolgárnak.

Szar szegedinek, szar Csongrád megyeinek, szar magyarnak lenni az elmúlt tíz év koherensen csapnivaló színvonalú teljesítményét elnézve, annak minden áldását és gyümölcsét élvezve. A művész csak megfoghatóvá, észlelhetővé teszi, mit kaptunk ebben az évtizedben a szegedi közgyűléstől, a szegedi színház rendezőitől és művészeitől, vagy például a Reök Palota sok gyalázatos és csalódást nyújtó kiállításától (megnézhettük Picasso, Monroe, Lennon gyerekkori koponyáját is többet között).

Fekalia_installacio

A művelt keresztény publikum azt követelte, hogy az utolsó vacsorával is mérjük össze a művész installációját, ahol a legszentebb misztérium mellett bizony akad szar is jócskán. Kiderül, hogy a kőszikla éppen háromszor kívánja megtagadni mesterét, majd Júdás megkapja a parancsot, hogy alávaló, de a történelem kerekét kimozdító tettével árulja el Jézust.

De nem érdemes a művelt publikum óhaját követni akkor, amikor a kortárs művész az itt és most kézzelfogható és mindenkinek nyilvánvaló szarát mutatja fel, és azt mondja, nem érez hálát, hogy részese lehet ennek megteremtésében. Én sem érzek semmilyen hálát az alibi kiállítások, az odakent színházi előadások, a hazug, alávaló tettektől hangos közélet láttán. Nem érzek hálát, hogy a legszentebb kádárizmus jegyében államosítanak, hazudnak, kegyelteket favorizálnak és üldözik a minőséget Szegeden és az országban egyaránt.

A szar megteremtésében való közreműködésért senki sem hálás, legföljebb a napi betevőért, a devizahitelért, a család megmaradásérét fogcsikorgatva megteszi. Ha ezt a szart a művész időnként az arcunkra keni, kár lenne rá haragudni. Persze elhiszem, szívesebben dalolnánk el e helyett egy megnyugtató népdalt és innánk meg egy szar, de bizonyítottan magyar borból készült fröccsöt valamennyien.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése