2012. május 7., hétfő

Adósmonológ 2012.

„Behívott tegnap az APEH. Ült ott egy nő, tudod, kiskosztüm, szemüveg, dauer, ahogy kell. Hogy én tartozom. Mert én olyan hülye vállalkozó vagyok, aki még fizet nekik, nem veszek számlát a 90 ezer fiktív cégtől, baszd meg, nem mondom, hogy veszteséges vagyok, hogy kinyalhassák. Kivizsgálnak, azt mondja a nő. Kérdezi, hogy melyik kosárba tartozom. Mondtam, hogy az autószerelésről bármit, de ha jön nekem a szakmai dumával, akkor csókolom, megyek. Mondta, hogy üljek vissza. Mi az a bütykös féltengely? Mondtam neki, olyan, mint a faszom, csak nagyobb, a végén meg van négy bütyök. Azt mondja, ne káromkodjak. Miért, baszd meg, arra is van már adó?

Azt mondja a nő, hogy ne rontsam a helyzetemet ezzel a viselkedéssel. Mondtam, hogy bassza meg, ne velem keménykedjen. Ismeri a top tartozással rendelkező cégek listáját, hát ők baszták fel az internetre a múltkor. Na, vegye elő a listát, aztán kezdjen el azokkal keménykedni. Az elsővel, aztán a másodikkal, és így tovább. Ha majd leér a listán hozzám, baszd meg, húszezer forintról van szó, na, majd akkor nyugodtan hívjon fel, megbeszéljük.

Hát hogy a kurva úristenbe lehet az államnak húszmillióval tartozni két takony kölyöknek, amikor neked már tízezer forintért csak a lábbilincset nem teszik fel, inkasszó van a számládon, jelzálog a házon, a kurva kutyádra bélyeget tesznek, hogy az államé, mert tartozol tízezerrel. Hát akkor az hogy lehet, hogy mások milliókat nem tesznek be a közösbe?

Azt mondta, megjárom, ha nem működök együtt. Mondtam neki, Moszkvai körút 6., ott lakik a könyvelőm, lehet vele randit megbeszélni. De ezek olyan segghülyék, hogy semmire nem jönnek rá, az én papírjaimmal minden rendben, eleget költök rá, hogy így legyen.

Hát a faszom, csoda, hogy semmi nem működik ebben a rühes országban?”