„Behívott tegnap az APEH. Ült ott egy nő, tudod, kiskosztüm, szemüveg, dauer, ahogy kell. Hogy én tartozom. Mert én olyan hülye vállalkozó vagyok, aki még fizet nekik, nem veszek számlát a 90 ezer fiktív cégtől, baszd meg, nem mondom, hogy veszteséges vagyok, hogy kinyalhassák. Kivizsgálnak, azt mondja a nő. Kérdezi, hogy melyik kosárba tartozom. Mondtam, hogy az autószerelésről bármit, de ha jön nekem a szakmai dumával, akkor csókolom, megyek. Mondta, hogy üljek vissza. Mi az a bütykös féltengely? Mondtam neki, olyan, mint a faszom, csak nagyobb, a végén meg van négy bütyök. Azt mondja, ne káromkodjak. Miért, baszd meg, arra is van már adó?
Azt mondja a nő, hogy ne rontsam a helyzetemet ezzel a viselkedéssel. Mondtam, hogy bassza meg, ne velem keménykedjen. Ismeri a top tartozással rendelkező cégek listáját, hát ők baszták fel az internetre a múltkor. Na, vegye elő a listát, aztán kezdjen el azokkal keménykedni. Az elsővel, aztán a másodikkal, és így tovább. Ha majd leér a listán hozzám, baszd meg, húszezer forintról van szó, na, majd akkor nyugodtan hívjon fel, megbeszéljük.
Hát hogy a kurva úristenbe lehet az államnak húszmillióval tartozni két takony kölyöknek, amikor neked már tízezer forintért csak a lábbilincset nem teszik fel, inkasszó van a számládon, jelzálog a házon, a kurva kutyádra bélyeget tesznek, hogy az államé, mert tartozol tízezerrel. Hát akkor az hogy lehet, hogy mások milliókat nem tesznek be a közösbe?
Azt mondta, megjárom, ha nem működök együtt. Mondtam neki, Moszkvai körút 6., ott lakik a könyvelőm, lehet vele randit megbeszélni. De ezek olyan segghülyék, hogy semmire nem jönnek rá, az én papírjaimmal minden rendben, eleget költök rá, hogy így legyen.
Hát a faszom, csoda, hogy semmi nem működik ebben a rühes országban?”
