Éjfél után botorkálok vissza a sötét szobába. Egyenletesen szuszog. Óvatosan lefekszem mellé, éppen elnyúlok, amikor váratlanul megkérdi: – Na?
– Próbálok most már aludni – felelem.
Összerezzen, felébred.
– Szóltál? – kérdi.
– Csak feleltem egy nagyon ideillő, azt hiszem, álombéli kérdésedre…
Kis csönd után:
– Ja, mostunk anyával, és nem akarta ideadni az öblítőt.
