Engem leginkább az a lélektani pillanat érdekel, amikor okos, művelt, szakterületükön jártas emberek meghozzák a döntést, amelyről tudják, hogy helytelen, de valami pátoszos, homályos magasabb célnak megfelel. Amikor lesújt a Párt megfellebbezhetetlen akarata.
Amikor Rajk László bevallja, hogy imperialista kém a kommunizmus érdekében.
Amikor Kádár felfogja, hogy az azonnali államcsőd és pusztító anarchia elkerülése érdekében Nagy Imrének meg kell halnia.
Amikor Navracsics hazaindítja az elítélt azeri gyilkost, aki ott nemzeti hős.
Ahogy Lázár fogalmaz Hódmezővásárhelyen:
„Ha Budapesten mondok valamit, azt biztos nem hajtják végre másnapra, sokszor csak kifogásokat hallok a minisztériumokból, itt viszont másnap minden úgy van, ahogy megbeszéltük" - mondta Lázár.
Az idézet sokkal bővebb jelentéstartalmú – látjuk, hogy nap a napra vesznek azok, akik józan eszükkel állnak ellen a homályos, közelebbről meg nem határozott, önsorsrontó nagy cél megvalósításának.
