Közös könyvjelzők hátán

A közösségi média a legjobb könyvjelzőm. Ezzel a már-már közhelyes felkiáltással semmi újdonságot nem akarok mondani, csak arról van szó, hogy erre a tudásomra ma ráébredtem (arról is érdemes lenne írnom egyszer, mi az, hogy ’hallottam már valamiről’, ’tudok valamiről’ és hogy ’ráébredek valamire’).

Kerestem egy régi szövegemet, és mivel elég szétszórtan írtam régebben, bizony idő volt, mire ráleltem. A régi freeblogos oldalon még nem volt tetszik gombom: a helyzet az, hogy most szinte fájónak éreztem a hiányát. Mert egyetlen gombbal, mai eszem szerint, biztos helyre mentem a szöveget, mégpedig a fészbúkos adatlapomra (nyugodj szív, gomb pótolva…).

A hab a tortán, hogy ezt mások is látják, hogy így megvan a diskurzus lehetősége, de a lényeg számomra egyre inkább az, hogy valami, amit láttam, ami felkeltette az érdeklődésem, amit szívesen olvastam, könyvjelzőzve van azzal, hogy a fészbúkra és / vagy a twitterre kerül.

Egyre jobban zavarnak az olyan oldalak, ahol nincs ilyen lehetőségem. Nyilván egy Index méretű portál nem szorul a közösségi média támogatására, elenyésző a forgalomnövekedés, amit ez hozhat neki – nem is görcsöl, hogy kitárja a fészbúk felé tartalmait (persze azt is látom, hogy ennek ellenére számtalan ilyen mainstream link kerül a twitterre, kicsit azt is gondolom, minek is, hiszen aligha akad olyan rutinos netező, aki ne nyitná meg napjában többször is az index címoldalát).

A lényeg tehát: a twitter és a fészbúk tetszik gombja az én legjobb könyvjelzőm. Hogy ez másoknak esetleg szintén tetszik – további örömök forrása lehet.

Nem jobbos

Azt hiszem, minden számomra lehetségeset megtettem, hogy Internet Explorer 7 alatt is jobbra állítsam a képeket a blogomban – nem sikerült. Elnézést mindenkitől, aki ezt a böngészőt használja. Én most feladtam…

Metázás a frissítésekről

Egyre furcsábban érzem magam, amikor Wordpresst kell használnom. Nem azért, mintha a blogmotor ne lenne kézre eső, egyszerű, barátságos – mert egyértelműen az. Ami viszont zavar, az örökös frissítés. Elvétve találni olyan pillanatot, amikor ne jelezné a bal felső sarokban, hogy valamelyik témának vagy beépülő alkalmazásnak ne jelent volna meg új verziója – és persze azonnal bátorít a frissítésre.

Irigylem azokat, akik ignorálni tudják ezeket a fekete számokat, és kitartóan publikálnak tovább – bevallom, én ilyenkor rögtön a frissítés gombra kattanok. Maga a folyamat egyszerű és fájdalommentes, de ez a művelet épp arra elég, hogy elfelejtsem, miért is léptem be szerzőként a blogomba. Néha csak percek múlva eszmélek: eredetileg én nem frissíteni akartam, hanem közreadni valamit. Mert voltaképpen az egész ezért lenne.

A Drupal barátságosabb ebből a szempontból nekem: nem ordibál, nem hisztériázik az admin menü tetején – van egy külön link, ahol megnézhetem, jól dolgozott-e a közösség az elmúlt napokban. Azaz tökéletesen különválik a közreadás és a karbantartás szándéka – ez mindenképp használhatóbb megoldás. (A Joomla egyáltalán nem figyelmeztet, elüldögél öregen is a szerveren, külön plugin kell ahhoz, hogy szóljon, vagy nekem kell figyelnem a központi oldalt, hogy mi a kotta.)

A legjobb persze ez a felület, a posterous, ahol mindent valaki más old meg helyettem. Tiszta szocializmus, de nem? :)