Érdekes a honi sajtóban paradigmatikus mindenfikaizmus kibomlását és leglényegét megfigyelni abban, ahogy a különböző lapok beszámolnak ugyanarról a történetről. Ott voltam, láttam, ahogy a média képviselői megnézték Makó új fürdőjét. Nagyjából leszűrhető volt, mi tetszik nekik, és mi nem. Van érték, és van valós kritikai megjegyzés minden megszülető szövegben. Mégis, mindegyik más.
A Magyar Nemzet szerzője finoman, egészen intellektuális utalásokkal dicsér és bírál, itt: http://mno.hu/egigero/elkeszult-a-legnagyobb-makovecz-haz-1044893
Lényeges szakmai érvekkel mond kritikát a Világgazdaság hg.hu oldal szerzője, itt: http://hg.hu/cikk/epiteszet/13786-furdo-vilagfaval-az-utolso-makovecz Külön értéke a főszövegnek, hogy a szerző a facebookos kommentekre is odafigyel, ezekre válaszolva árnyalja írását.
Az index írását sem a tárgyilagosság, sem a szakmaiság nem érdekli, pusztán a tehetségesen alkalmazott nyelvierővel, a gazdagon hozzáadott, lehetőleg minél távolabbi és kínos asszociációkat keltő jelzőkkel semmisíti meg a szöveg tárgyát. Érve sincs szinte, csakis a dehonesztáló nyelvi lelemények.
Tanulságos.
