Hajlamosak vagyunk csupa jót gondolni azokról, akiket a nyilvánosság elé kerülő munkájuk okán tisztelünk. Szeretjük a zenéjét, így biztosak vagyunk abban, hogy univerzális alkotó, de még el is mosogat otthon, meg kiviszi a szemetet. Korszakalkotó zenész, tehát jól ír, és amit papírra vet, az mind érték. Ezek persze jólelkű automatizmusok, így nem feltétlenül igazak. Emberi nagyság és művészi nagyság nem jár együtt, és a kiemelkedő képesség a zenében nem jelent feltétel nélküli belépőt a képzőművészetbe.
Ugyanakkor John Lennon három évet töltött a liverpooli művészeti akadmián mint képzőművész-tanuló. Aztán jött a zenélés, a The Beatles, a többi meg történelem. A grafika háttérben maradt életében, de ettől még (valami dühítő, vagy épp harmonikusan folyó tárgyalás alatt) Lennon például céges levélpapíron fejezte ki érzéseit. Máskor is rajzolt, de hogy ezekből életében nem szervezett kiállítást, jelent valamit.
Az iránta való rajongás hordta össze ezeket a relikviákat. Önmagukban nem kivételesek, nem korszakalkotóak, ámbár érdekesek. A szegedi tárlat nem véletlenül tesz melléjük Lennon-szemüveget, több platinalemezt, fotót és plakátot, valamint két, Andy Warhol által készített litográfiát. Így lesz teljesebb a Lennon-leltár. Így lesz kevésbé blöff, ha a grafikus és képzőművész John Lennonról akarunk beszélni. Aki inkább mégiscsak zenész volt világéletében.
A REÖK Palota kiállítását január 27-én Mester Tamás nyitotta meg, a "The Art of John Lennon" tárlat május 6-ig tekinthető meg Szegeden.