Te bíbelődsz vagy dolgozol?

„Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” A munka tehát – biblikus értelemben – büntetés az embernek, aki eltékozolta jogát, hogy részesüljön az Édenkert jutalmában – hiszen bűne nyomán a jó és rossz tudója lett, amely kizárólagos isteni tudás.

Jézus később így érvel, finomítva az Ószövetség szigorát: ahogy a mezők vadjairól, úgy gondoskodik mennyei Atyánk minden emberről, feltéve, ha ő a mennyeknek országára koncentrál a földi problémák helyett. A mindennapi kenyeret megadja, ahogy megbocsátja vétkeinket is.

A történelmi materializmus viszont éppen ellentétesen látja a folyamatot: a marxizmus egyik központi tétele, hogy az embert a munka emelte ki az állati létből (nem a tűz, nem az eszközhasználat, nem a nyelv) – például Lukács György ontológiájának is központi fogalma a munka. Nem mennyei büntetés hát, hanem emberi létezésünk elengedhetetlen feltétele.

E hagyományokkal erősen terhelt, társadalmilag meghatározott etikájú diskurzusba nehéz beleszólni. Erkölcstelennek hat elmondani, a semmittevés lehet jó érzés, délig ágyban fetrengeni kellemes, beülni egy kávéházba a banki órák alatt üdítő, kézen fogva sétálni valakivel a fák alatt boldogító.

Barkácsolni, bíbelődni, ügyködni, molyolni, gatgetni, ténykedni – ezt szeretek igazán. Csupa olyasmi, ami stresszmentes, ami könnyed, ami érdekes – és amiben nincs egy fillér haszon sem. Mert egyet tudok érteni Lukáccsal abban, hogy kell valami értelmes tennivaló mindig, valami, amivel szellemi, testi és lelki energiákat lehet lekötni, de ugyanígy látom az Ószövetség igazságát – arcom verejtékével, nyűggel, kínnal, hülyeségek torlaszain keresztül keresem a kenyerem.

Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Boldogító, örömteli tevékenységgel keresed a kenyered? Vagy amit tenni szeretsz, és amit tenned kell, eltér?

Békekötés önmagammal

Maga az a tény. hogy valaki napról napra hazugságokra kényszerül, hosszú távon elveszi és tönkreteszi az önbecsülését. [...] Olyan volt, mint egy nehéz álom; az ember érzi, hogy ez csak álom, de mégsem tud felébredni, mert ahhoz kellene egy végső nagy erőfeszítés. Én tudtam, hogy nem méltó hozzám ez az életforma, de nem volt erőm változtatni rajta. Úgy gondoltam, hogy ez a végső nagy erőfeszítés talán az önként vállalt halál lenne. Egy nagyon biztonságos öngyilkossági módot kerestem, de végül is egy lassú és kényelmes „megoldást” választottam: az alkoholt. Ami – köztudomású – leépíti az ember lelki és fizikai értelemben egyaránt. [...] Tizenhat éve nem iszom. Tehát kiválóan megvagyok alkohol nélkül is. Akkor valószínűleg nem a k a r t a m [kiemelés az eredetiben – ST] meglenni nélküle.

(Mester Ákos: Magánbeszélgetések közügyekben. Békekötés önmagammal – interjú Darvas Ivánnal. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, é. n., p. 55.)

The Nervous Breakdown

Even though the fan page shows the book’s cover and its synopsis, and informs visitors that it was published by Simon & Schuster, the vast majority of these supposed “fans” were somehow totally unaware that it was referring to a book at all. They had simply joined because they were fans of the phrase “Shut Up, I’m Talking.”

via thenervousbreakdown.com

Vicces _és_ kijózanító történet a fészbúkról.