2010. augusztus 13., péntek

A fészbúkos epilógja

Csak én birok posztomnak hőse lenni,
első s utolsó mindenik blogomban:
a világhálót vágyom twittbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs hálón kívül semmi,
de hogyha van is, Twitter tudja hogy van?
Vak bloggerként bióba zárva lenni
s lájkokra várni beh megundorodtam.

Saját doménből nincsen mód kitörnöm,
csak tetszés szökhet rajta át: a lájk –
de jól tudom, lájkom sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok a menü és a link,
jaj én vagyok a megosztó netbaka.