2014. szeptember 8., hétfő

Beszarás

A kávézó mosdójában csak meleg víz folyt, hogy inkább ásványvizet vegyenek a vendégek. Ez most kivételesen jó volt, nagyjából le tudta vele mosni a nadrágjáról és betűrt inge aljáról a beszaladt híg fos nagy részét. Az alsógatyát meg kidobta a szemétbe. Egy idő után benyitottak, mert keresték. Látták, ahogy szűköl, de ez is jó volt – így kölcsön tudta kérni a fiatal gyerek pulóverjét. A derekára kötötte, hogy elleplezze az árulkodó nedves foltokat.

Csípős büntetés
Beszarás
Jó félórát várt rá a csoport. A mosdóban van – ütötték el a többiek előtt a késlekedés okát. Senki nem firtatta tovább, mit csinál. Tudomásul vették, hogy eltűnt és azt is, hogy meglett. Ment tovább program szerint a városnézés, a csípős segg egyéni probléma maradt. Még öt kilométert sétáltak aznap. Tűrte. Este sem sietett fürödni, komótosan részt vett az előre jelzett programokon, sőt, még erre is ráhúzott. Nem kell mindentől rögtön a nadrágba szarni.

A kormányzó párt híve volt. Ez egyébként senki esetében nem lenne fontos hír, de ő nagy hangon és büszkén kérkedett vele. E nélkül szomorú, magányos és üres lett volna. A narancs adott célt és értelmet. Meg közösséget, ahol kihasználták a munkabírását és legyőzhetetlen lelkesedését. És közönséget is, mert volt mit elmondani, hosszan papolni.

A nagy győzelem, a fellendülés és fideszes önmaga hű szerelme volt. Kérkedett, büszkélkedett szíve választottjával, kormánypárti önmagával. És persze várta, elvárta a helyeslést. Itt hódolat illet csak, nem bírálat. Legbelül persze mindig és mindenütt rettegett, mikor leplezik le végül, hogy nem elég okos, nem elég ügyes, nem elég művelt és nem elég tehetséges. A nagy hang bizony nagy félelmet takart.

A előző este húzós volt: hosszú utazás, mindenféle kaják, sörök és röviditalok. Megártott ez az egyveleg. A város szélén nem volt hová behúzódni, a kis kávézó a park közepén túl későn került elő. Addigra már becsúszott a szar nadrágba.

Napközben elcsitult a térítő, harsány hév: társasága naphosszat a tizenéves gyerek maradt, a csoport Benjáminja, aki mit sem sejtett a beszarásról. Nem volt még tökrészeg és beszarósan másnapos. Estére persze aztán felélénkült megint – beépítette személyiségébe ezt a tapasztalatot is, pontosabban elhazudta, hogy nem úgy történt, nem vele történt, és nem is az történt.

Persze előfordulhat ez bárkivel. Veszélyes is kiröhögni, mert holnap neked csúszik be a szar a nadrágodba. Az nem mindegy, mennyire aláz meg a helyzet. Ha félelmeid és kicsinységed elleplezésére a harsány magabiztosságot használod, akkor rettenetesen. De jó hír: a kipállott segg végül meggyógyul, a megalázó élmény is tompul. Elfeleded majd, hogy ordító kivagyiságod a csípős szarral büntette meg a teremtő.

Az pedig különösen aljas lenne, ha véletlen beszarásod esetét valaki csípős metaforaként olvasná rá pártod és annak tévedhetetlen vezetőinek szemünk előtt zajló történetére.