2013. október 22., kedd

Háttérhatalom

A miniszter komótosan begombolta öltönyét, és a mikrofonhoz lépett. Idefelé, a kocsiben elolvasta a számára jó előre pontokba szedett gondolatokat. Alig kellett tehát rápillantania a papírokra, így rövid beszéde közben a közönség első sorát nézhette végig. Egyszer pillantott csak hátra a fiatal szőke nőre, aki hóna alatt vaskos dossziéval a mobiltelefonját figyelte.
Titkárnők mindenütt
Taps után visszaült az elnökségi asztalhoz. Közelebb hajolt az egyik előadóhoz, két szót akart vele váltani. A terem végében személyi titkára igyekezett szemkontaktusba kerülni vele. A fiatal nő aprókat lépett balra-jobbra. Gondterhelten nézett mobiljára, a hasztalan múló időt figyelte. A miniszter súgott valamit az előadónak, az mosolygott. Belekezdett a válaszba, miközben a fiatal nő a minisztert szuggerálta.
Idő van – jelezte szemével, amikor főnöke végül rápillantott. A miniszter bólintott, miközben a mellette ülő férfit hallgatta. Azt is látta, hogy asszisztense pofákat vág. Elkésünk, uram – formálta némán a mondatot a nő kisvártatva. A miniszter kényszeredetten mosolygott, és lassan felállt. A konferencia első előadója már köszöntötte a hallgatóságot, amikor a miniszter csatlakozott a terem végében munkatársához. – Mi jön most? – kérdezte. A nő az akták közé nyúlt, és újabb, pontokba szedett gondolatsort adott a miniszter kezébe.