2013. október 29., kedd

Türelmetlenek a fiatal munkavállalók

Sajtóközlemény – azonnal közölhető – Budapest, 2013. október 29.

Egy friss magyar felmérés szerint a 18-30 év közötti fiatalok a gyorsabb karrier elérése érdekében hajlamosak a gyakori munkahelyváltásra. A kutatásból az is kiderült, hogy a 1982-95 között született, úgynevezett Y generáció tagjai számára a munkavégzés közbeni szabadság és a munkahelyi légkör oldottsága kiemelkedően fontos. A Coaching Team által végzett felmérés elgondolkodtató eleme, hogy a válaszadók több mint egyharmada külföldön képzeli el az álompozíció elérését.

A kutatás fókuszában álló korosztály jól akarja érezni magát a munkahelyén. Számukra fontos, hogy az ne csupán egy hely legyen, ahova bejárnak, mert muszáj. Olyan helyen szeretnének dolgozni, ahol azon kívül, hogy értelmes dolgokkal foglalkoznak, még jó is ott lenni. „Ehhez kapcsolódik, hogy a munkavégzés során igénylik a szabadságot, a szabad kezet. Azonban az is kiderült, hogy igenis kedvelik, és tisztelik, ha egy nagy tudású, tapasztalatú kollégával tudnak együtt dolgozni, hiszen belőlük nem az életkor, hanem a szaktudás vált ki elismerést. Azt nézik, hogy ki mit ért el, ki mit tett le az asztalra, nem azt, hogy ki milyen idős vagy hány évet töltött már el az adott cégnél” – mutat rá a felmérés eredményeire Lerf Andrea kutatásvezető. A szakember elmondása szerint a fiatalok kifejezetten igénylik a visszajelzéseket, és erős bennük a megfelelési vágy, szeretik a precíz kommunikációt, sőt amennyiben indokolt, akkor felvállalják a konfliktusokat is. Ha úgy érzik, hogy nincsenek a helyükön, vagy nem látják a számukra megfelelő karrier lehetőséget, akkor könnyen váltanak munkahelyet, bevállalva ezzel akár a munkanélküliséget is.

Ezt a korosztályt különösen jellemzi a türelmetlenség, mind a szakmai „beérés”, előrelépés terén, mind az anyagi juttatások tekintetében, valamint a munkavégzéssel kapcsolatban, derül ki a Coaching Team kutatásából. Ez az általános türelmetlenség azzal is magyarázható, hogy ők egy rendkívül felgyorsult világ gyermekei, számukra az internet közelsége (főként az okostelefonokkal a zsebükben) minden kérdésre szinte azonnali választ eredményez. A munkahelyen azt látják, hogy naprakész friss tudással érkeznek, tisztában vannak az értékeikkel, el tudják látni a magasabb szinten dolgozók feladatait is. Türelmetlenek, hogy megkapják a magasabb pozíciót, a magasabb fizetést, jobb juttatásokat, és így hamar feloldódik bennük az alázat a munka iránt. Fontos megjegyezni, hogy ez a generáció a fogyasztói társadalom szülötte, azaz „ha valami elromlik, dobd el és cseréld újabbra, jobbra” szellemben nevelkedett és él, ami érvényes a munkahelyekre és a kapcsolataikra is.

„Érdekes, hogy saját meglátásuk szerint könnyen motiválhatóak, a HR szakemberek viszont pont ellenkezőleg, inkább nehézségként élik meg a fiatalok motiválását” – hívja fel a figyelmet Lerf Andrea. Mivel az elemzők korábban a HR szakértők véleményét is megkérdezték a fiatal munkavállalókkal kapcsolatban, ezért a felmérés egyedisége, hogy az eredményeket összevetve jól láthatóak a hasonlóságok és különbségek a munkakínálat és a kereslet oldaláról is. Ami mindkét oldalnak kimagaslóan a legnehezebb, az a megfelelő megtalálása, azaz a megfelelő fiatal munkavállaló megtalálása az adott pozícióra, illetve a megfelelő cég megtalálása az Y generáció számára. Szintén fejtörést okoz a HR szakembereknek, hogy miként lehet megtartani őket, főleg hosszabb ideig egy cégnél, egy pozícióban, ez viszont a másik oldalon nem mutatkozik nehézségként, közel feleannyira érzik azt gondnak, hogy miként tartsák meg a megszerzett beosztásukat. A motiváció, motiváltság kérdéskört mindkét oldal nehézségként éli meg. A szervezetbe való integrálásukat szignifikánsan nehezebben élik meg a HR-esek, mint maguk a fiatalok.

A válaszadók több mint egyharmada (35%) külföldön képzeli el a számára ideális álompozíciót, jellemzően USA és Németország a két leggyakoribb célország, de Anglia, Svájc, Ausztria és Ausztrália is sokszor említett. A két legnépszerűbb pozíció a saját cég vezetőjeként dolgozni, illetve egy multinacionális cégnél alkalmazottként tevékenykedni. Negyedük úgy gondolja, hogy három éven belül el is éri saját kitűzött célját, összesen 60%-uk mondta, hogy maximum öt évet ad magának ehhez. A generáció türelmetlensége tehát itt is megmutatkozott.

„A mai fiatal korosztály fejtörést okoz a munkahelyen. Másként szocializálódott, mint elődeik, az internet és a technikai vívmányok közelsége és ennek használata teljes mértékben beépült a mindennapjaikban ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A végtelen szabadságvágyhoz párosul hazánkban egy erős megfelelési kényszer (ami a szülői nevelésből és munkahelyféltésből eredeztethető). Ez vezet gyakran a „work hard, play hard” életformához is” – mutat rá Lerf Andrea kutatásvezető.

A kutatásról:

Coaching Team kezdeményezésére, Lerf Andrea vezetésével és független szakértők (dr. Bernschütz Mária és Klaba Márk) bevonásával egy 499 fős mintavételű on-line kutatás készült 2013 őszén, amelyben fiatalokat (1982-1995 között születettek), az úgynevezett Y generáció képviselőit kérdezték meg a munkavállalással kapcsolatos témákról. A kutatásnak külön érdekessége, hogy a kutatók egy éve a HR szakemberek körében folytattak megkérdezést, hogy ők miként látják a fiatalokat, fiatal vezetőket, így a jelen eredményekkel összevetve, látható az asztal mindkét oldala; hogy mit vár el, milyen nehézségei vannak a HR szakmában dolgozóknak egy fiatallal szemben, illetve a fiatal miként éli meg jelen helyzetét a munka világában.

A Coaching Team Kft.-ről:

A fiatal vezetők személyre szabott fejlesztőjeként támogatnak coaching és tréning tevékenységekkel ifjú vezetőket, komplex vezetőfejlesztő- és tehetségprogramok lebonyolításával. Egyik népszerű programjuk, a harmadik éve működő Fiatal Vezetők Akadémiája, amely moduláris, nyílt képzés koruk szerint, illetve a pozíciót frissen betöltők számára. A három éve alakult tanácsadói team tagjai kvalifikált szakemberek, különböző szakmai területekről sokéves vezetői tapasztalattal, multinacionális háttérrel rendelkeznek. Erősségük a különböző cégkultúrák és eltérő iparágak ismerete. A Coaching Team a fiatal vezetők szakértőjeként együttműködött több meghatározó multinacionális vállalat vezető- és munkatárs fejlesztő programjaiban. A cég ISO minősítéssel rendelkezik a vezető- és munkatársfejlesztés területén.

2013. október 22., kedd

Háttérhatalom

A miniszter komótosan begombolta öltönyét, és a mikrofonhoz lépett. Idefelé, a kocsiben elolvasta a számára jó előre pontokba szedett gondolatokat. Alig kellett tehát rápillantania a papírokra, így rövid beszéde közben a közönség első sorát nézhette végig. Egyszer pillantott csak hátra a fiatal szőke nőre, aki hóna alatt vaskos dossziéval a mobiltelefonját figyelte.
Titkárnők mindenütt
Taps után visszaült az elnökségi asztalhoz. Közelebb hajolt az egyik előadóhoz, két szót akart vele váltani. A terem végében személyi titkára igyekezett szemkontaktusba kerülni vele. A fiatal nő aprókat lépett balra-jobbra. Gondterhelten nézett mobiljára, a hasztalan múló időt figyelte. A miniszter súgott valamit az előadónak, az mosolygott. Belekezdett a válaszba, miközben a fiatal nő a minisztert szuggerálta.
Idő van – jelezte szemével, amikor főnöke végül rápillantott. A miniszter bólintott, miközben a mellette ülő férfit hallgatta. Azt is látta, hogy asszisztense pofákat vág. Elkésünk, uram – formálta némán a mondatot a nő kisvártatva. A miniszter kényszeredetten mosolygott, és lassan felállt. A konferencia első előadója már köszöntötte a hallgatóságot, amikor a miniszter csatlakozott a terem végében munkatársához. – Mi jön most? – kérdezte. A nő az akták közé nyúlt, és újabb, pontokba szedett gondolatsort adott a miniszter kezébe.

2013. szeptember 20., péntek

A rezsimcsökkentők hiteléről

Tökéletes támadási lehetőséget látott az ellenzék, amikor kiderült, anyagi gondokkal küzd a Pető Intézet. Több tízezer, a magyar közélet iránt még mindig érdeklődő ember állásfoglalását, érzelmét csikarták ki, akiknek ma azzal kell szembesülniük, hogy az intézmény azért van bajban, mert az ott dolgozók marakodnak.

Tényleg ki kell fizetniük az adófizetőknek 40 millió forintot, mert a főnök ki akar mindenképpen rúgni valakit? A közszférában ez a dermesztő helyzet annyira nem meglepő (bár vannak sokkal kifinomultabb, és nem mellesleg sokkal olcsóbb megoldások arra, hogy valakit kicsináljunk), de valahogy naivul az képzeltem, több lélek és értelem van ott, ahol a hírek szerint világszínvonalúan foglalkoznak sérült emberekkel.

Számomra az első perctől kezdve nehéz volt elhinni, hogy annyira szívtelen és ostoba kormányunk van, hogy hagyja kivérezni a Pető Intézetet. Nem értékelem felül sem a miniszterelnököt, sem emberi erőforrásainak miniszterét, vagy államtitkárát, de ennyire önellenhatóan ostoba és öngyilkos tettet még róluk sem tudtam elképzelni.

Hezitálásuk érthető – 40 millió forint végkielégítésre, egy munkatárs peres igényének kielégítésére elképesztően magas összeg. Nem ezért adózunk (nb. az is minimum véleményes, hogy épp a számtalan stadion érdekében-e).

Nem kellett volna előterjesztés helyett, vagy épp annak indoklásában – nőként és anyaként is – ezeket a tényeket Szabó Tímeának elmondani? Értem, hogy látszólag sikeresebb volt legyilkolni, könyörtelennek, aljasnak beállítani a kormányt, de most, amikor tisztábban látunk, nem üt ez vissza? Marad elég hitel ahhoz, hogy a felbőszülteket, megbántottakat megnyugtassuk és lehűtsük? Marad elég hitel ahhoz, hogy a következő ügyben az ellenzék mellé álljak? Vagy jobb őket is, ahogy a kormányt, mindig távolságtartó kritikával szemlélni? (Igen, jobb.)

És persze: még mindig verni kell a palávert, még mindig csatlakozni kell a Pető Intézet megmentéséért indult petícióhoz? Még mindig azt kell gondolni, hogy rendben van, hogy a számtalan vezető öli-gyilkolja egymást, és ennek a számláját nekem kell állni? Hogyan van ez? Normális dolog ez?

2013. augusztus 21., szerda

A most divatos műértelmezés kapcsán

  1. Semmilyen művészet nem kötelező. Idegesít a könyv? Leteszed. Nem tetszik a zene? Felállsz, csendben kimész. A neked nem tetsző festmény sem kell ájultan nézni. Arrébb állhatsz csendben. Nem működik az előadás neked? Nem veszel jegyet, nem kapcsolsz oda a tévén. Béke van.
  2. Ha kéjesen borzongsz, ha felháborodsz, ha utálkozol, ha frenetikusan gyűlölöd, vagy ha szereted és megérted a művet – hatást keltett, elérte a célját, működik, minőségi munka.
  3. Ha le sem szarod, akkor az alkotás megbukott.
  4. A politikának semmi köze a művészethez (hiszen a művészet megtörténik, jellemzően a szubjektumban, lásd fenti pontok), véleménye nem releváns, természetesen elmondhatja, ha van neki és a sajtó, amelyet ez a vélemény valamiért érdekel, közvetítheti, de a legtermészetesebb módon szarom le a politika bármilyen véleményét bármilyen műalkotásról.
  5. Ha nem láttad az előadást, lehetőleg ne mondj (politikai) véleményt.

2013. július 21., vasárnap

Szekeres Éva (1944–2013)

Édesanyám, Szekeres Éva 1944. február 7-én született Szegeden Szekeres János és Bárkányi Eszter második gyermekeként.
Ilia Mihályné osztályában érettségizett 1962-ben. Felvételizett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-orosz-testnevelés szakára. Nem nyert felvételt, így az Utasellátónál kezdett el dolgozni. Rövid ideig orvosírnokként dolgozott a II. Kórházban, majd a vendéglátóiparban kezdett dolgozni.
Több szegedi vendéglátóhelyen üzletvezető-helyettes, később üzletvezető volt. A kilencvenes évek közepén került a Megyeház Étterembe, ahonnan üzletvezetőként ment nyugdíjba 2006-ban.
Első, sikertelen házassága után elvált, 1975-ben ismerte meg Sarnyai Tibort, akivel élete végéig élt. Harmincnyolc éves kapcsolatukat mindvégig szeretet, megértés és határtalan tolerancia jellemezte.
Egyetlen gyermekük 1979-ben született.
Élete a legszűkebb családja körül forgott, aggódó, gondoskodó társként, anyaként támaszkodhattunk rá bármikor. Másokkal nehezen alakított ki bizalmi viszonyt, ha viszont sikerült, kapcsolatait ápolta, odafigyelt a másik emberre.
Tavaly szembesült azzal, hogy testét megtámadta a halálos kór. Szeretett volna még élni, ezért – sajnos – mindenben alávetette magát az orvosok utasításainak. Úgy tűnt, sikeresen szállt szembe a rákkal, a tünetek enyhültek. Jókedvűen élte meg gyermeke házasságkötését.
Július 8-án légzési nehézségekre panaszkodott, majd a kórházban, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nyugodjék békében.


2013. június 14., péntek

Mese a hvg.hu harmincezres weblapjáról

Idegesít a hvg.hu eszetokjainak harmincezres weblapja. Hogy azért túlzás a nyíltan fideszes nők civil szervezetének a tízmilliója, mert a portál, amit létrehoztak, harmincezerből is megvalósítható.
Nem, nem valósítható meg. Persze, le lehet ingyen tölteni a Joomlát egy zip fileban, és meg lehet venni harmincezerért a sablont, de e kettőből még nem lesz weblap önmagától.
Értem én, hogy minél egyszerűbben és erősebben kell megírni a történetet, hogy száz olvasóból éppen száznak kéljen káromkodni kedve attól, hogy nyíltan pártkötődésekkel rendelkező civil szervezetnek talicskázzák azt a pénzt, amelyet valóban működő, valóban közcélű más civilektől vesznek el. Kél is a kedv káromkodni.
De nincs harmincezres honlap. Nem lehet, még egy civil szervezetnek sem harmincezerből kihozni egy jó honlapot. Sőt, egy olyat sem, mint ez a polgári portál.
Egyfelől a száz káromkodó olvasóból nem mind a száz tudná szintidő alatt feltenni a Joomlát egy webszerverre. Azt merem gondolni, hogy ez egy szakma. Egy kicsit nem árt érteni hozzá – még úgy is, hogy a CMS rendszerek valóban egyre egyszerűbbek.
De nem a CMS-rendszer, nem a feltelepített és megvett sablon kezd el működtetni egy honlapot. Emberek kellenek hozzá, koncepció, ötlet és ebből következően tartalom. Ezek együtt lesznek honlappá jó esetben. Harmincezer egyszerűen kevés – legfeljebb akkor lehet elég, ha a civil szervezet, vagy a cég a szükséges feladatok egy jelentős részét saját belsőssel végezteti el. De akkor is csak a kifizetendő külsős számla lesz harmincezer, nem a weblap teljes bekerülési költsége.
Nem kérdés, a tízmillió sok azért a produktumért, amely ma a neten látható ettől a civilnek hazudott szervezettől. De a harmincezres kalkuláció (hogy alaposan nyíljon ki a bicska az olvasó zsebében) szerintem csaknem súrolja a demagógiát.
Kár egy ebben a kérdésben teljesen ártatlan szakmát besározni a tipikus fideszes pénzszivattyú alávalósága miatt.

2013. május 31., péntek

Ez így alma

Ha az Apple magyar oldalán Szeged közelében keresek értékesítési helyet, az Árkádban lévő Media Marktot ajánlja.



A gyakorlatban ez úgy van, hogy a hatalmas üzlet legeldugottabb sarkában, üres fehér polcok között, két lépésnyi helyen található egyetlen régebbi iMac, meg néhány Mac-tartozék odahányva. Nincs túlzás, szó szerint egymásra dobálva hever egy Apple TV, egy AirPort Extreme, egy Magic Trackpad, két Mobiee Magic töltő és néhány Thunderbolt–Gigabit Ethernet adapter.

Csodálkoznék, ha bárki egyáltalán eljutna ahhoz a sarokig, de ha mégis, útja ízlésesen kipakolt számítógépek, laptopok, tévék és tabletek között vezet. Semmi ingerenciája nincs Apple-terméket vásárolni. Főleg, hogy ezek itt sokkal drágábbak, mint az Apple weboldalán lévő boltban, vagy bármelyik nevenincs viszonteladónál, amelyek természetesen Szegeden is hoznak neked iMacet, Minit vagy bármilyen tartozékot. Pedig nincsenek rajta a cég magyar honlapján.

Értem én, hogy a nevezett cég más országokban rendesen viselkedik, és teljesíti az Apple egyébként valószínűleg igen szigorú feltételeit. Szegeden ez nem mérce?

2013. május 15., szerda

Fürdőtemplom

Nincs irónia, ez most nem szarkazmus, hanem a Hagymatikum facebookos játékához a jelszó. Fürdőtemplom (update: kisbetűvel írandó: fürdőtemplom ). Most 50%-os kupont adnak. Hajrá!

2013. május 12., vasárnap

Elegancia

Azt mondta a Hagymatikumban Turi Attila, Makovecz Imre egyik tanítványa, hogy a mester azért szerette Makót, mert elegáns. Nem csak az épületek, az utcák, de az emberek is, akikkel ott kapcsolatba került.

Szegedről például tudom, hogy nem elegáns város. Szülővárosom mindig egészen nagyszerű szeretne lenni, de közben nem enged a kisszerűségéből, a vidéki kispénzűségéből, ábrándozó csöndjéből. Ennek legeklatánsabb szimbóluma a közművelődésnek emelt múzeum, amely csak kulissza, a grandiózus homlokzat mögött a semmi (vagyis egy üres park) tátong.

Kedves makóiak, amikor kél káromkodni kedvetek, gondoljatok Makovecz dicsérő mondataira.
Olyan szegediként, aki 2001 óta dolgozik Makón, azt gondolom, méltónak lenni ezekre a szavakra nagy érdem.

2013. május 4., szombat

Picsa vagy, ember?

Szájjal liberálisCsányi Gábor, a fiatalember, aki Szeged utcáin gyakorolja ártalmatlan művészetét, az internet sztárja lett legalább negyedórára. Nem hangjával, hanem a boldogabbik felével szerzett annyi rajongót, amennyiről egy magát szeriőznek tartó művész csak álmodozik. A fikaizmus ismét tort ül, végre megint talált egy olyan témát, amely pártokon, világnézeteken felül hat egyformán, újra erős és egységes nemzetté teszi a magyart.

A szegedi picsaembernek nevezett fiatalember váratlanul a kulisszák mögé enged tekinteni. Mennyi szájjal liberális, szájjal toleráns, szájjal szolidáris ember él közöttünk. És milyen könnyű ebből a hazug pozíciójukból kibillenteni őket. Milyen könnyű harsány lesajnáló röhögésre fakasztani egy gyengébb, egyszerűbb, az ő hatalmas intellektusukhoz, hatalmukhoz, társadalmi pozíciójukhoz mérten törpe ember fényképével.

Az iszlám tisztelettel tekint a bolondokra, mert úgy tartja, lelkük már életükben a mennyországba került. Bár köztünk vannak testileg, életük nagy részében számunkra elérhetetlen világokban időznek.

A szegedi picsaember viszont egy egész beteg társadalmat nyugtat meg és emel fel. Lám, minden nyomorommal, devizahitelemmel, elkefélt házaságommal együtt is mennyivel több vagyok, mint ez a szerencsétlen, hiszen még nem látszanak ki a heréim köztéren.

Heroikus győzelem a picsaember a hétköznapjainkon. És látlelet arról, amit egyre többször ki is mondunk: a hajléktalan önmagát tette földönfutóvá, megérdemli a sorsát. A meleg is magának köszönheti üldözött helyzetét, tartotta volna titokban, a négy fal között szodomita hajlamait. A cigány is azért utálatos, mert lop (a magyar sosem lop, ő szerez).

Meg ez a szegedi picsaember is. Hát kérte tőle bárki is, hogy tegye közszemlére a seggét? Most, hogy kivan a segge, mit panaszkodik, ha ezen röhög mindenki?

Három frissítés május 5-én az itt és a Facebookon kapott visszajelzések alapján:
  1. Nemcsak az iszlám, hanem a többi világvallás is tisztelettel tekint a bolondokra, lelki szegényekre. Ez az írás nem akarta a toleráns iszlám képzetét erősíteni.
  2. Azért nem vicces a szóba hozott Facebook-oldal a szegedi fiatalemberről, mert minden humorhoz, különösen pedig a paródiához kell valamilyen szellemi, vagy legalább nyelvi erőfeszítés. Itt viszont nincs semmi ilyen teljesítmény.
  3. Van különbség, ha én nyomom meg az internetet a 'közzétesz' gombot, vagy ha valaki más nélkülem teszi ezt meg. Mindenki joga van megmutatkoznia az interneten, ez után pedig viselnie kell a kritikát, amit a nyilvánosság jelent. De ha valaki azt választja, hogy mindössze egy város közösségének mutatkozik meg, és saját szándékai szerint nem az interneten, akkor felelősséget jelent helyette, a nevében internetes oldalt létrehozni.

2013. január 10., csütörtök

Szomorú

Minden sintértelep szomorú hely. Ide kerülnek a megunt, a szándékosan eldobott, a gazdának már nem kellő kutyák. A jogszabályok szerint 14 napig felügyel (nem gondoskodik, felügyel!) rájuk a sintér, majd végleg elaltatja őket. Testüket fehérje feldolgozó üzemek hasznosítják.
A felelőtlen állattartás következményeivel szembesülni nagyon nehéz. Felvételek, amelyek elhullt, haldokló kutyákról készülnek, sokkolóak, az indulatok és érzelmek viharát megértem. Nem kell szenvedélyes állatvédőnek lenni ahhoz, hogy megrázónak lássuk hű társaink méltatlan halálát.
Egy kutyát nem lehet eldobni, mint a megunt játékot. Felelősséggel tartozunk, mert ők értő, érző lények. Nagyon sok kutya van családnál, vagy épp magányos embernél, akik e felelősségnek tudatában vannak. Ezek a kutyák oltási jegyzőkönyvvel, vezetett állatorvosi papírokkal és ma már kutyachippel is rendelkeznek. Mert ez is a felelős állattartás része.
Ugyanakkor nem kevés esetről lehet tudni, amikor szabadon hagyott, kóbor ebek járókelőket, kerékpárosokat fenyegetnek. Ezekért is a sintér a felelős? Ezekért is a sintért kell megkövezni?