2012. április 29., vasárnap

Lehetne népfront nélkül?

Könyvtárak Éjszakáján egy semleges, jó hangulatú, a kávéházról, kultúráról és irodalomról szóló diskurzus végén feláll Németh Gábor, és elmondja, a Jobbik által favorizált Tormay Cécile már akkor náci volt, amikor még nácizmus sem volt. És a hatszázezer ember nevében, akiket a kávéházakból haláltáborokba vittek, ő tiltakozik Tormay kánonba emelése ellen.

Meg kell mondanom, az, hogy folyamatosan párbeszédkényszert alakítanak ki egyes értelmiségiek a Jobbik bornírtságaival, engem rettenetesen fáraszt. Az SZDSZ akkor roppant meg végleg, amikor az egyik EP-választáson harcosnak gondolt, valójában az ellenfelet népszerűsítő retorikával a Jobbik bejutását akarta megakadályozni (végül a Jobbik adott EP-képviselőt, az SZDSZ meg nem).

Le kellene már szarni őket Tormay Cécile-lel egyetemben. Minden reakció, minden velük vállalt vita őket hozza kedvezőbb helyzetbe. Lehúznak a szintjükre, és ott győznek a rutinjukkal. Nem tudsz annyira ostoba, populista, demagóg hangot megütni, mint ők. Hallod, elengeded a füled mellett, lépsz tovább. Nem vitapartnerek.

Nagyobb baj: a Jobbikkal szemben elfoglalt tudatos vitapozíció létrehozhat egy népfrontosnak tűnő politikát, valamiféle antifasiszta szövetség koalícióját, amelyben aztán nem válik el a szar a májtól. A magam részéről inkább a májak vitáját szeretném látni.

A Jobbik-jelenség a polgári demokrácia válságát jelzi, de sokkal jobb lenne, ha az okokat orvosolnánk, ahelyett, hogy a szimptómát akarnánk ilyen ráolvasásokkal kezelni.

2012. április 20., péntek

Mi a valódi baj a videókkal?

Többször megírtam, hogy zavarnak a videók az interneten. Döntően eddig mindig technikai oldalról közelítettem (okostelefonon nincs, vagy nehézkes a Flash, a Macem rosszul kezeli, a Windowst lelassítja, etc.) a gondomhoz. Pedig nem ez a kulcs, hiszen a technikai oldal megoldható a hardver fejlesztésével.
Kollégámmal, barátommal beszélgetve esett le, mi a tényleges baj. Az igazi gond ott van, hogy a videók valódi figyelmet követelnek tőlem böngészés közben. Egy Youtube videó közli, hogy 3 perc 25 másodperc hosszú, és meg kell nézni ahhoz, hogy kiderüljön, mit akar tőlem.
A kép és a szöveg felfogásához egészen másfajta figyelem elegendő. Mindannyian megtanultunk pásztázni, a címet, alcímeket, kulcsszavakat egy írott anyagból kiszűrni, egy szöveg hozzávetőleges tartalmát 10–25 másodperc alatt felfogni.
A fél perc és a három és fél perc nagyon nem ugyanaz az idő. A három és fél perc, ha a videó nem zseniális (és ritkán az), akkor eszméletlen hosszú idő. Nincs az interneten ennyi időm, amikor információt keresek. Három perc alatt elveszítem a türelmem (jó operációs rendszerek, szélessáv-felhasználók még hamarabb).
A Youtube érzi ezt a problémát, hiszen bevezették, hogy tekerés közben betekintő képet mutatnak a videóból. Ez valószínűleg jó irány, de még kevés, hiszen vannak olyan videók, ahol ez sem segít. Nincs még alcím, nincs tördelés, nincsenek olyan hívószavak, amelyek eldöntik, hogy a fél percen túl adok-e még időt a cikknek, vagy keresek mást.

2012. április 17., kedd

Kommentár a parfümszagú világképről

A hajdanvolt SZDSZ fontos háttérmunkása ismerősöknek megosztott bejegyzésében elmélkedik arról, ki lenne az ideális köztársasági elnök. A párbeszédben merül fel a gondolat, hogy legyen Thomas, a gőzmozdony az ország konszenzusos köztársasági elnöke. Édibédi Fidesz-baszogatás, fékezett habzású tréfa. A kommentek is hasonlóak, mígnem születik egy beírás: Ezzel a névvel nem lenne baj, hogy zsidó? E hozzászólás aztán igen rövid időn belül törlődik.

A kommenttörlés az egyik legaljasabb bűnök egyike, mert a komment szerintem fontos dolog. Vélemény ugyanis, amely szabad. Kommentet törölni a tahók szoktak, akiknek parfümszagú világképébe a másik ember (karcosabb) hangja nem fér bele. A szabad kommentelés vívmány, és nekem mindig egyértelmű, a mértéktelenül és öncélúan seggfej troll legelsősorban önmagát járatja le, nem a blogot, amit a kommentjeivel szét akar barmolni. Nem etetjük, de tűrjük a trollt, amíg alkotmányos határokat nem lép hát. A kommenttörlés ugyanakkor itthon túl általános jelenség, ami sajnálatos. Hogy a kommenttörlés eléggé tipikus szadeszes tempó is, az már egy másik történet. Kiestek, megszűntek, kár beléjük még egyet belerúgni.

A közösségi háló ráadásul még azt is garantálja, hogy nem név- és arcnélküli trollként zsidózom, hanem minden személyes adatommal. Nota bene: ez szerintem nem zsidózás, hanem ugyanolyan fékezett habzású tréfa, mint a fölötte lévő bejegyzés. Akkor lenne zsidózás, ha vadidegenként, kontextus nélkül böfögném be. De nem ez történt. Ez ügyben mindenkit Uj Péter fontos posztjához irányítok:

„mondom, hogy alapvetően kedvelem a bunkó és fölösleges dolgokat (bár az Eritrea-ügyben azért érzek egy erős csúsztatást, tudniillik nem volt a vicc tárgya/célpontja/iránya egyetlen áldozat sem, csupán háttere, ami azért fontos különbség; mindig a célpont a lényeg, hogy kin csattan az ostor, és az illető milyen viszonyban áll a vicc csinálójával)."

2012. április 15., vasárnap

Az Orbán-Barroso találkozó

Sajnos nem lehetek ott a nagy találkozáson, de van egy elképzelésem, hogyan fog történni.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=LYUQIEAd8II?wmode=transparent]

2012. április 14., szombat

Miért könnyezik a szemem? #vicc

Szemész behívja következő páciensét, egy hatvanas öregurat. A bácsi egyből gombolja ki a nadrágját, húzza lefelé.
- Elnézést, ez szemészet, nem kell levetkőznie - mondja az orvos.
- Várjon - mondja a bácsi, leveszi az alsóját is, majd lehajol.
- Látja a segglyukam? - kérdi az orvost.
- Látom. De...
- És látja azokat a kis szőrcsimbókokat körülötte?
- Elnézést, én szemész vagyok.
- Várjon, mindjárt eljutok oda is. Ugyanis ha a szőrcsimbókok közül bármelyiket meghúzom, könnyezik a szemem.

2012. április 7., szombat

Hogy hová tűnt Schmitt Pál

…nem tudom én sem, ellenben

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=8xpC9kZwkZw?wmode=transparent]

2012. április 6., péntek

Húsvét elé

Ragyogó metaforák vannak a könyvben, amelyet szent szövegként kezelnek sokan. Jézus példázataiban, ott leírt életében a mindennapi ember életének stációit találod meg.
Hiszen nem köszöntöttek-e téged is mirhával, tömjénnel a három királyok, amikor megszülettél? A megváltó minden kisded, és csak később válik a megszokott mihasznává.
Vagy nem nyitottál-e vitát te is fiatal korodban az agg bölcsek, a farizeusok ellen nap mint nap? Nem ágált-e benned is az igazságérzet, amikor feszítve érezted, a világ rossz, elhibázott, tökéletlen? Aztán persze megadtad végül a császárnak, ami a császáré.
Nem rendeztél-e te is néha kánai menyegzőt a nincsből, nagyanyád ezeresztendős trükkjeiből építkezve, teremte szinte a semmiből örömöt, jóleső közösségi érzést?
És nem mentél-e végig ugyanúgy a magad kálváriáján folyton? Nem hibáztál-e, kerültél-e padlóra te is? Nem feszítettek-e ugyanúgy téged is keresztre a körülmények, a történések, egy másik ember, vagy épp önmagad? Tán nincs is olyan, aki ne érezte volna, hogy az itt és most kilátástalan, fájdalmas, embertelen, irracionális – és a legjobb megoldás a korai vég lehetne.
De benned is feldübörgött az élet diadala – et resurrexit tertia die –, harmadnapra feltámadtál halott poraidból, újra felkeltél, mert nem tehettél mást, és már a lehetőséget kutattad, már a továbblépés módjait kerested, hogy hogyan folytathatod, mert folytatni kell, nincs mese.


Ezek nem az írás sorai. Még csak nem is vallásosak. Nincs kapcsolatuk tételes egyházakkal, bevett tanításokkal. Ezek csak a Húsvét fölött elmerengő egyetlen ember gondolatai. Aki azt tanácsolja, sonkakötözés, ablakpucolás közben, mellett érdemes elmerengeni a hagyományok által fenntartott nagyszerű metaforák üzenetén. Talán egész életünk sem szól másról, mint ezek felfejtéséről élethosszig.
 
Mindenkinek legyen szép és örömteli a húsvéti ünnepe!